Keresztény szemmel

Ha egyedül vagy és sírsz, mert az élet igazságtalan, biztos lehetsz benne, mindig veled vagyok. Ha úgy érzed, senkihez sem tartozol, ha elbuksz, és minden balul sül el, tudd, veled vagyok mindig – énekli egy ifjú angol énekes, Gareth Gates.

Szeretem ezt a számot. Nemcsak az idézett néhány sor, hanem az egész dal sokat mond számomra. Már akkor megragadott, amikor először hallottam a rádióban. Úgy éreztem, nekem szól, és egy olyan mély szeretetkapcsolatról beszél, amelyre mindig is vágytam. Valakire, aki mindig velem van, gondoskodik rólam, figyel rám; akkor is, ha nyugtalan a szívem, ha egyedül vagyok, és sírok, és akkor is, ha boldogság tölt el. Valakire, aki mellettem áll, amikor úgy érzem, senkihez sem tartozom, és bármihez kezdek, mindig minden rosszul végződik. Vágytam Valakire, aki igazán szeret – feltételek nélkül. Nem tudom, a dal írója kire gondolt, mikor e sorokat papírra vetette, és a kottát lejegyezte. Valakire azonban ráismerek az éneket hallgatva: az Úristenre, akinek közelségét magam is sokszor megtapasztaltam már életem során. Olyan jó hozzá fordulni imádságban, elpanaszolni a bánatot, igazságtalanságot, fájdalmat, figyelni válaszaira és hálát adni mindazért a sok áldásért, megható pillanatért, amelyben kegyelméből részem lehet. Jelenléte erőt ad és biztonságot, és ha elfogadjuk közelségét és szeretetét, magunk is érezzük, milyen más minden. Ez a másság pedig nem abban nyilvánul meg, hogy életünkből végérvényesen eltűnnek a gondok, hanem abban, hogy ő a problémák közepette is mellettünk áll. Ézsaiás könyvében így biztat minket: „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg. Mert én, az Úr vagyok a te Istened!”

H. E.