e-világ
Internet, tudomány vagy egyház?
Történelmi időket élünk… – halljuk gyakran a közhelyet. Valójában az ember minden korban ezt érezhette és érezheti. Persze vannak helyek és évek, ahol és amikor nagyot fordul a világ. Hiszen egy sorsforduló szemtanúja lehetett mondjuk az, aki a wittenbergi vártemplom kapuján levő téziseket olvasta 1517-ben, vagy az, aki az 1914-es szarajevói merényletet látta.
Az viszont tény, hogy manapság olyan nagy ugrást élhet át a technika, technológia területén az emberiség, mint soha annak előtte. Ez a fejlődés már most is gyors: például a hetvenes évek végén még a kvarcóra is csodaszámba ment, öt éve a digitális fényképezőgép is feltűnést keltett, s lám, ma már a mobiltelefonnal kombinált változata is terjedőben van.
Egy biztos, a jövőt kutató tudósok véleménye egybecseng a nyitó mondat közhelyével. Úgy tűnik, meg kell barátkoznunk azzal a gondolattal, hogy az elkövetkező egy-két évtizedben olyan mennyiségű tudományos-technikai vívmány zúdul ránk, mint máskor akár 500 év alatt. Úgy is fogalmazhatnánk: tudássokk vár ránk, s ennek következményeként életünk is új mederbe kerül. A változás mozgatórugója pedig az informatika, a számítógép, a kommunikáció és az Internet.
Már önmagában a személyi számítógép története is tükrözi a gyors fejlődést. Az első példány alig 20 éve, 1981. április 24-én jelent meg, ma pedig a világon gépek milliói kapcsolódnak össze a nagy kommunikációs közeggé, az Internetté.
Miért kerül ilyen témájú értekezés egy egyházi lap cikkei közé? Mert az informatika ott áll az egyház kapui előtt, mi több, ott kandikál be az ablakain, és csorog befelé a réseken. Most még dönthetünk, hogyan is reagálunk. Megerősíthetjük a falakat, légmentesen zárhatunk, konzerválva, megvédve a változásoktól a jelent és a múltat. De azt is tehetjük, hogy hagyjuk, hogy a változások teljesen elmossák a meglévő falakat.
Úgy vélem, egyik sem hasznos megoldás. Ha a lutheri szellemiséggel közelítünk a problémához, akkor a megoldás az, hogy beépítjük az újat a mai épületbe, megtartjuk belőle mindazt, ami hasznos, még inkább megerősítjük az egyház fundamentumát, a haszontalant pedig elvetjük. Ahhoz, hogy meglássuk, mik az új tudás hasznos kövei, amelyek szegletkővé válhatnak, fontos az újat jól ismerni. A megismerést követheti egy cselekvésterv, amely az új tudás beépítését vetíti előre.
A megismerés fontosságát szeretném hangsúlyozni, hiszen csak a pontos ismeretek birtokában tudunk jól dönteni. Egyelőre csupán az Internet árnyoldalai jutnak el legtöbb embertársunkhoz. Pedig ez is csak hű tükre alkotójának, az embernek, ezért egyszerre áldás és átok. Fontos tehát, hogy a pozitív oldalt is megmutassuk, a hamurengetegben a kis gyémántokat.
Az Intelligens Egyház Munkacsoport ülésén arról döntöttünk, hogy hasznos lenne, ha minél többen megismernék, milyen kezdeményezések és elképzelések születtek az új ismeretek elterjesztésében. Szerencsére az Evangélikus Élet lehetőséget ad számunkra, ahol egy most induló cikksorozat keretében kétheti rendszerességgel szeretnénk olyan információkkal szolgálni, melyek ismeretében az olvasó megláthatja az Internet értékeit, és esetleg kedvet kap a további elmélyüléshez. Örülnénk, ha minél többen felismernék a bemutatott változások hasznosságát, amelyekkel nemcsak saját környezetük, de egyházunk életét is jobbítani tudnák.
Mert egyben biztosak lehetünk: az információs társadalmi változások akkor is végbemennek, ha ezekről most nem akarunk tudomást szerezni. Nem mindegy tehát, hogy ezek az átalakulások a mi javunkra vagy ellenünkre valósulnak meg.
Természetesen a szemléletváltásra és tartalomfejlesztésre sok példa van egyházunkon belül is. Ezeket szeretnénk olvasóinkkal megosztani és azt megmutatni, a világháló és az informatika hogyan szolgálhatja a krisztusi tanítás közvetítését, a hasznos ügyeket. Mert tudnunk kell, hogy minden haladás, fejlődés, tudás az Úrtól van. A tudomány, az Internet is jobbíthatja az általa alkotott világot. Az tehát a feladatunk, hogy az új ismeretek jó oldalát erősítsük és használjuk. Mert értékesebb a bölcsesség az igazgyöngynél, és nem fogható hozzá semmiféle drágaság. Én, a bölcsesség, együtt lakom az okossággal, és nálam van a megfontolt tudás. (Péld 8,11–12)
Babics Csaba