Keresztutak

Egy magyar evangélikus teológus számára értékes tapasztalatok forrása lehet az, ha alkalma adódik arra, hogy betekintsen különböző norvégiai gyülekezetek életébe. Az a négy közösség, amelyet az elmúlt év során megismertem, széles spektrumot képvisel – mind nyelvi, mind felekezeti szinten.

A norvégiai magyar lelkigondozás fél évszázados múltra tekint vissza. Az első magyar protestáns istentiszteletet Terray László tartotta 1951-ben Oslóban. Élénk gyülekezeti élet bontakozott ki, évtizedeken keresztül havonként tartottak istentiszteletet svédországi lelkészek szolgálatával. Az oslói gyülekezet mintegy 40 évig volt a Svédországi Magyar Protestáns Egyházi Közösség határon túli gyülekezete. Fordulópontot jelentett a 2000-es esztendő, amikor Svédországban megtörtént az állam és az egyház szétválasztása. A Norvégiában szolgáló, időközben nyugdíjba vonult Terray László ekkor elvállalta a pásztor nélkül maradt maroknyi gyülekezet gondozását. Ez közös megegyezéssel évi négy – a nagyünnepekhez kapcsolódó – evangélikus liturgia szerinti istentiszteletet jelent, évente kétszeri úrvacsorával. Laci bácsi azonban – gyengülő egészsége miatt – már egyre kevésbé tudja vállalni a szolgálatot, ezért azt ideiglenesen Kona János erdélyi lelkész és e sorok írója látja el.

Az első magyar katolikus szolgálatra az ’56-os menekültek között, 1957-ben került sor. Volt olyan időszak, amikor három jezsuita atya munkálkodott a viszonylag nagy létszámú közösségben. Az 1970-es években itt is érezhető volt, hogy csökkent a magyarok közügyek iránti érdeklődése. Jelenleg minden hónap első vasárnapján, illetve nagyünnepeken celeb-rál misét Teres Gusztáv jezsuita atya a St. Sunniva iskola kápolnájában.

A két magyar gyülekezetben a lehetőségek hiánya miatt jelenleg nem nyílik alkalom szervezett, pezsgő gyülekezeti élet kialakítására az istentiszteletek közötti időszakokban. Az itteni magyar egyházi közösségeknek mégis nagy jelentősége van. Idegenbe szakadt hazánkfiai honfitársaik körében csendesedhetnek el az Ige körül, és anyanyelvükön hallgathatnak prédikációt.

Az amerikai evangélikus gyülekezet (American Lutheran Church) csak nevében és liturgiájában amerikai, hiszen – állandóan vagy ideiglenesen Oslóban tartózkodó – tagjai a világ különböző részéről érkeztek. Ez a sokszínűség a gyülekezet missziói koncepcióját is tükrözi, nevezetesen azt, hogy „különböző nemzetekhez és felekezetekhez tartozó embereket gyűjtsön össze, akik a közös – angol – nyelv segítségével Krisztust követő, hitüket aktívan megélő közösséggé válhatnak”. A gyülekezet lelkésze, Normann Belland maga is amerikai. Ez év végéig látja el itteni szolgálatát, amely nagyon jól összefonódik a gyülekezeti munkások teendőivel. Számos csoport működik, amelyek lehetőséget teremtenek a gyülekezet tagjainak a hétközi találkozásra is: bibliaórák és egyéb alkalmak, imaközösség, énekkari próbák közül választhatnak az érdeklődők.

Norvégiában a hivatalos adatok szerint a lakosság (kb. 4,5 millió fő) 88%-a tartozik a Norvég Egyházhoz, azaz az evangélikus államegyház tagja. Megdöbbentő azonban, hogy bár 10%-uk vallja magát hitét aktívan megélő kereszténynek, csupán 3%-uk vesz részt rendszeresen a gyülekezeti alkalmakon. Figyelemre méltó az is, hogy az államegyházhoz tartozókon kívül nagyszámú egyéb felekezet és vallási közösség található az országban. A legjelentősebb az iszlám (kb. 47 000 fő), a pünkösdi mozgalom (45 000 fő), valamint a római katolikus egyház (36 000 fő) jelenléte.

Az a gyülekezet (Nordberg kirke), amelyhez én is tartozom, Oslo egyik északi kerületében található, egészen közel a két legnagyobb diákkerülethez. Egil Stray Nordberg igazgató lelkész különösen is sokat tesz azért, hogy a gyülekezet otthont jelentsen a hazai és a külföldi diákoknak egyaránt. Ez leginkább abban nyilvánul meg, hogy az év elején bevezették az állandó tolmácsolást a vasárnapi istentiszteleteken, amikor a gyülekezet egyik tagja angolra fordítja az elhangzottakat, amit a norvégül nem beszélő diákok fülhallgató segítségével tudnak követni. Norvég ismerőseim tájékoztatása, valamint saját tapasztalataim alapján elmondhatom, hogy a Nordberg gyülekezet élete sokkal aktívabb, élénkebb, mint egy átlagos norvég gyülekezeté. Ez mutatkozik meg a különféle hétközi alkalmakon, a bibliaórás csoportok munkájában, a szerda reggeli úrvacsorai istentiszteleten, a gyülekezeti újság készítésében vagy a testvérgyülekezeti kapcsolatok ápolásában is. Nem titkolt missziói céljuk, hogy minél több ember találjon otthonra az Isten házában. Azt szeretnék elérni, hogy a gyülekezeti tagok fontosnak érezzék magukat, legyen feladatuk, kinek-kinek képessége és hajlandósága szerint. Mindig sokat jelent nekem például az, amikor az istentiszteletre megérkezve a templomajtóban állók néhány kedves szóval fogadnak, kezembe adják az istentiszteleti rendet és az énekeskönyvet.

A négy példaként említett norvégiai gyülekezetet különféle nemzetiségű, típusú, érdeklődésű emberek alkotják, éppen ezért különbözőek az egyházi szokások, lehetőségek is. Ez a különbözőség megmutatkozik a tagok létszámában is, mégsem ez a döntő, hiszen – Urunk ígérete szerint – ahol ketten-hárman vagy éppen több százan találkoznak alkalomról alkalomra az Ő nevében, ott Ő valóban jelen van.

Hulej Enikő