A hét témája

Visky Ferenc erdélyi református lelkész hosszú éveket töltött román börtönben. Itt ismerte meg Richard Wurmbrandot, a zsidó származású evangélikus lelkészt, akit barátjának, testvérének választott. „Fogoly vagyok” című könyvét róla és közös szenvedéseikről, lelki élményeikről írta. Wurmbrand ezt mondta egyszer az életrajzokról: „Az igazság akkor igazság, ha szenvedélyes emberek vallanak róla.” Visky megfogadta barátja tanácsát. Szubjektív könyvet írt, de a benne megjelenő tények hitelességét csorbítatlanul hagyta.

Richard Wurmbrand bukaresti értelmiségi családból származott. Fiatalkorában megjárta a kommunista mozgalmat, 30 évesen lett kereszténnyé, megismerte a náci börtönöket, majd 1948-tól volt elvtársai csukták le. 1956-ban szabadult, de 1959–1964 között ismét börtönbe került.

Ezt az időszakot még a sztálini börtönhagyományok jellemezték. Iszonyatos körülmények, rossz bánásmód várt a nagyrészt teljesen ártatlan elítéltekre. A fegyőrök szadizmusa, visszaélései és a közönséges bűnözők általuk eltűrt, esetleg bátorított zsarnokoskodása tovább rontották a szerencsétlen politikai foglyok helyzetét. Előszeretettel zárták a zsidó foglyokat a volt vasgárdisták közé. Csak az javíthatott sorsán, aki megtagadta hitvallását, véleményét, netán vállalkozott a besúgó dicstelen, de bőkezűen jutalmazott szerepére. A könyvből az is kiderül, hogy nem sokan választották ezt a könnyebb utat: a magyarok közül még kevesebben, a lelkészek köréből pedig alig. Isten szolgái számára külön papi cellákat is nyitott a börtönigazgatás. Mindez nem humanitásból fakadt, hanem azért történhetett így, mert a legtöbben a rabok között is folytatták lelkészi munkájukat. Különböző felekezetek lelkipásztorai szenvedtek együtt, bizonyos időszakokban olyan sokan, hogy kitelt volna egy ökumenikus zsinat a meggyötörtekből. „Testvéreim, az Úr ismét egybegyűjti az Ő népét” – mondta Richard Wurmbrand, amikor a cellába lökték.

Ő már a tárgyaláson kitűnt bátorságával, miközben halálos ítéletét várta. Végig példamutatóan viselkedett a fegyházban, nem törte meg a zokszó nélkül elfogadott szenvedés, nem tudták megalázni. Megtartotta lelki szabadságát: amikor évekig magánzárkában volt, és csak háromlépésnyi mozgástér állt rendelkezésére, ő csupán kettőt lépett, hogy mozgását ne a korlátozáshoz igazítsa… Töretlen maradt hite, embersége tiszteletet parancsolt.

Felesége méltó társa volt férjének, nem tartotta vissza őt az áldozatvállalástól, bátorította a szenvedésben, amelyet végül ő maga is kénytelen volt megismerni: a Duna-deltába vitték kényszermunkára.

Az emberek többségében mindannak töredéke, amit elszenvedett ez a házaspár, égő bosszúvágyat keltett volna. Ám bennük írmagja sem volt az ilyen nemtelen érzelmeknek. Richard gondozta és segítette ellenségeit, felesége pedig megbocsátott annak a román tisztnek, aki a háború alatt családját legyilkoltatta. Wurmbrandék végül kiszabadultak, és a szabad nyugaton fejezték be életüket.

Visky Ferenc könyve nemcsak lélekemelően szép olvasmány, de sokat elárul e sötét kor romániai történelméről is. Érdemes megismernünk!

A bemutatott művet a Koinónia Kiadó adta ki Kolozsvárott 2002-ben.

Róbert Péter