Evangélikusok

Budapesti evangélikus templomok

Az Evangélikus Élet hasábjain hét évvel ezelőtt huszonhárom héten át egy-egy evangélikus templomot mutattunk be olvasóinknak. Sorozatunkat 1996. október 20-án azzal fejeztem be, hogy „elfogytak a budapesti evangélikus templomok – búcsúzik a krónikás”. Azóta ezen ismertetők alapján elkészültek a több nyelvre lefordított, bekeretezett és a templomok falain olvasható, illusztrált szövegek is – sőt két örömteli esemény kapcsán frissíteni is kellett a leírásokon: miután a Fasorban Róth Miksa eredeti rajzai alapján pótolták a háborúban elpusztult ablakokat, illetve azt követően, hogy a Deák téren felszerelték a harangjátékot. A krónikás, a Városvédő Egyesület Templomtörténeti Csoportjának (azóta Podmaniczky-díjjal kitüntetett) tagja most ismét örömmel jelentkezik, hogy két akkoriban elmulasztott feladatot pótoljon, és egy időközben felépült új templomot is bemutasson.

Budahegyvidéken – az akkor I., ma XII. kerületben – még nem volt evangélikus gyülekezet, amikor 1934-ben az ott élő néhány buzgó evangélikus család megalakította a Templomépítő Egyesületet. Tizenöt esztendőn át „hontalan” volt a fejlődő egyházközség: az istentiszteleteket iskolákban, a helyi református imaházban, kórházi kápolnában tartották, majd a Böszörményi út 3. szám alatt kibéreltek egy helyiséget, ahová a lelkészi hivatal költözött. Itt már bibliaórákat is szervezett az alapító lelkész, Danhauser László. Bár a templomépítésre gyűjtött pénzt elvitte a háborút követő infláció, a négy év múlva ismét összegyűlt pénzből a Tartsay Vilmos utcában vásároltak ingatlant, mely 49 esztendőn át megbecsült és szeretett helyszíne lehetett a rendszeres istentiszteleteknek, bibliaóráknak.

Az 1990-es rendszerváltozást követően az akkori budavári esperes, majd püspök, D. Szebik Imre biztatására került sor a templomépítés megszervezésére. A kerületi önkormányzat támogatásával és a kárpótlási törvény segítségével az egyház telket és egy teljes felújításra váró lakóépületet kapott, hogy ott és abból templom, gyülekezeti központ és lelkészlakás létesüljön. A templom tervezésével Benczúr László Ybl-díjas építészt bízták meg. Kivitelezője a Confector Mérnök Iroda Kft. volt. Az alapkövet 1998-ban tették le, a hajlék és a központ felszentelési ünnepét 2001. április 7-én tartották. Az új központ a kerület egészét gazdagítja: a hagyományos egyházi programokon túl helyt ad hangversenyeknek, előadásoknak, kulturális és külföldi testvér-gyülekezeti rendezvényeknek.

A templom és a központ árnyas, fákkal övezett területen helyezkedik el. A vörös klinkertéglás épületet oszlopos díszfal köti össze a több mint húsz méter magas, különálló harangtoronnyal. A harangtoronyba a korábbi kápolna harangja került, melyet a gyülekezet hűséges tagjáról, a méltatlanul meghurcolt D. Ordass Lajos püspökről neveztek el. A bejáratnál réztábla mutatja, hogy az épületegyüttes 2002-ben építőipari nívódíjat nyert el.

Mielőtt a templomtérbe lépünk, az úgynevezett „szélfogóban” Ordass Lajos arcképével márvány emléktábla hirdeti: „Ennek a gyülekezetnek volt éveken át tagja a mártír sorsú püspök, aki rehabilitálása után – 1956 október 14-én először itt hirdette Isten igéjét a felkínált kegyelemről”.

A főbejárat előteréből nyílik a gyülekezeti terem, a teakonyha, a lelkészi hivatal és a többi helyiség. A templom és a gyülekezeti terem közötti, teljes szélességében elhúzható mozgófallal a terület – széksorokkal – nyolcvan fővel növelhető. A templombelső íves boltozatú, 16 x 14 m-es terem, 160 ülőhelyet biztosító padsorral. Az oltár a főbejárattal szemben áll, előtte a padlóba építve az eredeti alapkövet látjuk elhelyezésének keltével. Fölötte a falon oltárképként Gál Endre iparművész kilenc képből álló színes ólomüvegablak-sorozata az Atyát, a Fiút és a Szentlelket megjelenítve a teremtés, megváltás, megszentelés hármasságára emlékeztet. Balra a szószék, jobbra a kereszt alakú keresztelőkő látható, mely a zöld színű, süllyesztett tömör üvegtálbetéttel szintén Gál Endre alkotása. A belsőépítészeti alkotások kővel, téglával kombinált vörösfenyőből készültek.

Az oldalhajó terem hátsó falán a keresztút terrakottaképeit Polgár Ildikó keramikusművész alkotta. A karzaton 17 regiszteres, 2 manuálos, mechanikus rendszerű orgona áll, melyet Gálos Miklós egyházzenész tervei alapján a Pécsi Orgonaépítő Manufaktúra készített, és 2002. május 26-án szentelt fel D. Szebik Imre püspök.

Kovács Mária

Regionális hozzárendelés: Budahegyvidéki Evangélikus Egyházközség