Élő víz
Fásultságból örök életre
A közismert angol rövidítés, az SOS – „save our souls”, azaz „mentsétek meg lelkeinket” – a veszélyben forgó hajók, repülők stb. nemzetközi segélykérő jele. A Bibliában is találkozunk „SOS-jelzéssel”: az angyalok a menekülő Lótot arra figyelmeztetik, hogy mentse meg életét (1Móz 19,17). Bunyan János „Zarándok útja” című könyvében is gyakran visszatér a mondat: „Mentsd meg a lelkedet!”
Kell-e még több felszólítás, hogy végre ne értsük félre: az evangélium nem tétlenséget jelent, hanem sürgető feladatokat, amelyeket Isten ránk akar bízni? Az orvosnál is szívesen hallanánk: nincs baj, nem kell gyógyszer, nem kell diéta, nem kell kezelés. Éljen úgy, mint eddig. Magától rendbe fog jönni. (Persze ritkán kapunk ilyen orvosi tanácsot...) Isten azonban végképp nem kínál hamis megnyugvást.
Az Apostolok cselekedeteinek könyvében arra is látunk példát, hogy miképp kezdődik Isten megmentő munkája: az apostolok könyörögtek, erre megmozdult a hely, ők beteltek Szentlélekkel, és bátran kezdték hirdetni Isten beszédét.
Isten tehát megmozdít. Jézus a bűnbánatban síró Péternek azt mondja: „Ne félj, ezentúl emberhalász leszel.” (Lk 5,10). A barlangban kesergő Illést pedig így rázza fel: „Mit csinálsz itt, Illés?(…) Menj, kelj ismét útra a pusztán át, Damaszkuszba, és amikor odaérsz, kend fel Hazáélt Szíria királyává.” (1Kir 19,13.15) Tehát Isten kiemel bennünket fásult állapotunkból, és feladatot ad nekünk.
A világ kiábrándultan szemléli az alvó keresztények életét. Ám Isten felébreszti, és arra indítja a benne hívőket, hogy vegyék észre maguk körül a hitetlenségben vergődőket, és hallják meg a reménytelenségben fuldoklók SOS-kiáltását.
Az örömhír azt jelenti, hogy Isten leveszi rólunk a bűn terhét. Igaz, ezzel újabb, más jellegű terheket rak ránk, egymás terhének hordozását. Így lesz az alvásból ébredés, a mozdulatlanságból szolgálat. Ha hagyom leoldani életemről a bűn kötelékét, akkor szabaddá leszek: vigasztalásra mozdul a szám, a lábam elindul az elhagyott megkeresésére, a kezem felkarolja a gyengét… Vagyis meghallom, hol van rám szükség. Így világossá lesz az is, hogy mit jelent az, hogy a „teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését”. Ne feledjük el Pál apostol intését: „Mert ti testvéreim, szabadságra vagytok elhíva; csak a szabadság nehogy ürügy legyen a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak.” (Gal 5,13)
Gáncs Aladár