A hét témája

Az Úr érkezését várva...

Hallottam egy emberről, akit zavart a vasárnap reggel megkonduló harangszó. De olyan embert is ismerek, aki fél a karácsonytól, akit a monoton hétköznapok megnyugtatnak, és az ünnep idegessé tesz.

Hiszen milyen sok dolga van ilyenkor mindenkinek! Kezdődik a vásárlás gondjával, hogy minden családtagnak értelmes ajándék jusson, hogy a barátok, munkatársak közül ki ne maradjon valaki! Hogy azoknak, akik az év folyamán szívességet tettek nekünk, valamit viszonozni tudjunk, de legalábbis egy üdvözlőlapot írjunk nekik. Folytatódik a takarítás munkájával. Hiába tudjuk, hogy minden szemetes, poros lesz a vendégjárástól, mégis arra törekszünk, hogy az egész lakás ragyogjon. Ilyenkor persze a család minden tagjának jut feladat, a karácsonyi készülődés terhei alól senki sem bújhat ki. Hát még az ünnepi vacsora, vendéglátás gondja! A háziasszonyok ilyenkor tervet készítenek. Szenteste, első ünnep, második nap – mit is főzzek ezekre? Mit kell még beszerezni, mit lehet előre megsütni? Milyen nagy izgalom, hogy minden sikerüljön, és elég legyen! A családfő gondja a karácsonyfa kiválasztása. Nem lehet ám most csak úgy az erdőből hazahozni egy szép fát, mint régen! Márpedig a mennyezetig érő karácsonyfa hozzátartozik az ünnep hangulatához.

Bizony nem csoda, ha valaki inkább a hétköznapok szürkeségét választaná...

És még milyen sok mindent nem említettünk! Nem szerveztük meg, hogy este legalább tíz percre legyen együtt a család, hogy gyertyafény mellett együtt énekeljünk, imádkozzunk. Nem vettük számba, hogy ki az, akire a tizedünket költjük, vagy kinek kell fizikai segítséget adnunk. Úgy terveztük-e a sütést-főzést, hogy egy-egy tányérral jusson a beteg szomszédnak, a becsengető hajléktalannak is? Nem ültünk le csendben, hogy igazi, egyéni levelet írjunk olyanoknak, akiket már régen elfeledtünk, vagy a noteszunkat végiglapozva felhívjuk azokat, akiket már hosszú évek óta nem kerestünk. Nem kérdeztük meg lelkészünktől, hogy milyen szolgálatot szeretne ránk bízni.

S amikor éppen kétségbeesetten hajítanánk el ezt az adventi számvetést, eszünkbe juthat az intés, hogy „keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind megadatnak nektek” (Mt 6,33). Akkor a sorrend is megváltozik: a másodsorba került feladatok kerülnek az első helyre s az elsők a másodikra. Higgyük el: azokra is lesz erőnk. Így lesz igazán boldog, áldott karácsonyunk.

Bencze Imréné