Napról napra

„Mivel a világ a saját bölcsessége útján nem ismerte meg Istent a maga bölcsességében, tetszett Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által üdvözítse a hívőket.” 1Kor 1,21 (Mt 17,1–9; 2Kor 4,6–10; Zsolt 63) Isten beszéde a világ számára hiábavaló bolondság. Ám azoknak, akik Őt követik, az élet, az örök élet beszéde. E földi életben éltet, s megelevenít az örök életre. Isten beszéde állandóan hangzik felénk, és az üdvösségre hív bennünket. Az Ő szavai indítanak bennünket az új hét kezdetén, és kísérnek bennünket végig mindennap. Isten adjon fület mindannyiunknak, hogy üzenetét meghallhassuk!

„Nagyok és csodálatosak a te műveid, mindenható Úr Isten, igazságosak és igazak a te utaid, népek királya.” Jel 15,3 (2Kor 3,/9–11/12–18; Róm 8,1–11) Az egész világ Teremtőjének dicsőségét hirdeti. Nap mint nap rácsodálkozhatunk a teremtett világ csodáira és szépségeire, amelyek Isten erejéről és dicsőségéről beszélnek. Feladatunkat, hogy mindezt a szépséget megőrizzük az eljövendő nemzedékek számára is, úgy hajthatjuk végre, ha Isten útjain járunk, ha az Ő akaratát cselekedjük, és erre megtanítjuk gyermekeinket is. Mert csak Isten teremtett, eredeti világa alkalmas arra, hogy életünket fenntartsuk benne.

„Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.” Jak 5,16 (Jn 1,43–51; Róm 8,12–17) Azt mondta az Emberfia: kérjetek, és megadatik nektek. Zörgessetek, és megnyittatik nektek. Mert vannak dolgok a világban, amelyeket nem lehet emberi erővel megszerezni, és vannak ajtók, amelyeket nem lehet emberi erővel kinyitni, de betörni sem. Van, hogy a legerősebb ember is kudarcot vall, erőtlenül rogy össze. Akkor kell alázatosan fejet hajtani, és buzgón könyörögni az Úrhoz. Mert a hit ereje az igazi erő, amely képes hegyeket is megmozgatni. A hit ereje az egyetlen, amely képes lecsendesíteni a háborgó lelkeket is.

„Péter és az apostolok így válaszoltak: »Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek.«” ApCsel 5,29 (Jn 3,31–36; Róm 8,18–25) Emberek vagyunk, esendők. Szeretnénk elhinni, hogy ha egyedül vagyunk, senki sem lát. Szeretnénk elhinni, hogy gondolatainkat nem ismeri senki. Kézséggel elfogadjuk, hogy vannak kegyes hazugságok és bocsánatos bűnök. Mégis: valahol legbelül tudjuk, mi a jó, és mi a rossz. Mert a lelkiismeretünkben mindig megszólal Isten, és megmondja, mit szabad, és mit nem. Hallgassunk hát mindig szavára, bármilyen halk is legyen az!

„Az Úr szabadította meg őket: szeretetével és könyörületével ő váltotta meg őket. Felkarolta és hordozta őket ősidőktől fogva.” Ézs 63,9 (Jel 1,/1.2/3–8; Róm 8,26–30) Sokszor érezzük úgy: fogságban szenvedünk. Az egyhangúság és reménytelenség bilincseiben vergődünk. De jusson mindig eszünkbe: a szeretetlen világban Isten az, aki megkönyörül szenvedő gyermekein, szeretetével körülölel bennünket, és megváltja gyermekeit a fogságból. Isten szeretete jelenti az igazi szabadságot!

„Mózes azt felelte erre az Istennek: Ki vagyok én, hogy a fáraóhoz menjek, és kihozzam Izráel fiait Egyiptomból? De Isten azt mondta: Bizony, én veled leszek.” 2Móz 3,11–12 (Jn 8,12–20; Róm 8,31–39) Ha egyedül vagyok, Isten velem van. Ha nincs erőm és bátorságom, Ő ad erőt. Ha tanácstalan vagyok, nem tudok dönteni, Ő velem van, és utat mutat. Ha beteg vagyok, ő gyógyít meg. Ha valami hiányzik az életemből, csak Őt kell hívnom. Mert megígérte, hogy velünk lesz mindig. Hívjuk hát bátran bármikor!

„Igaz szolgám sokakat tesz igazzá ismeretével, és ő hordozza bűneinket.” Ézs 53,11 (4Móz 6,22–27; Róm 9,1–5) Ha a keresztre nézek, fájdalmat és szomorúságot érzek. Ha a saját keresztemet cipelem a vállaimon, sokszor elviselhetetlen teherként vonszolom. Ha felnézek Krisztusra, szeretete sugárzik felém. Akkor görnyedt hátam kiegyenesedik, és már nem nehéz a teher, mert Ő segít hordozni.

Sánta Anikó