Oratio oecumenica

Urunk! Köszönjük, hogy a hit ajándékát adtad nekünk, és ablakot nyitottál a halál árnyékának völgye felett a békére, amely nálad lakik. Kérünk, tedd igazzá egyházadat, hogy a lámpás, amit kezébe adtál, vezessen, tisztán égjen, ne kormozzon. Add, hogy rólad szólva a világban szavadhoz, a szenthez igazodjon, ne a világ lármájához.

Amit megadtál egykor prófétáidnak, add meg most is szolgáidnak: adj gyógyító, igaz szót. Egyszerűt, mint a víz, amely tisztít, és szomjat olt, és erőset, mint az égbolt, amely felemel és betakar. Emlékeztess arra, hogy a te szavad nem érted szól, hanem értünk, akik a nyugtalanság földjén lakunk. S ne engedd felejtenünk, hogy valóban nagy öröm van a mennyben egyetlen megtérő bűnös felett, és angyalaid ujjongva örvendeznek minden hazatérő fiadnak.

Áldd meg a farsang örömét. Te, aki egyházad által kiszínezted nekünk az időt a remény, az öröm színeivel, áldd meg most a vigasság idejét. Könyörgünk előtted minden emberért a földön. Adj békét a harcolóknak, vedd el félelmét a gyűlölködőknek. Adj enni az éhezőknek, és mutasd meg a bővelkedőknek nyomorúságukat. Szabadíts meg, hogy adni tudjunk egymásnak. Őrizd meg világodat korlátlannak vélt szabadságunktól. Ne engedd, hogy azt higgyük: mindent megtehetünk, amire képesek vagyunk, és engedd, hogy unokáink is élhessenek a földön.

Könyörgünk előtted országunkért. Segíts, hogy szeressük hazánkat, becsüljük és őrizzük örökségünket, és tiszteljük más népek örökségét. Adj olyan vezetőket nekünk, akik ismerik örök rendedet, ezért a változó világban nemcsak igazodni, de megállni is tudnak. Te, aki méltóságot adtál az embernek, adj igaz méltóságot nemzetünknek, megújulást népünknek. Adj lelki nemességet országunk lakóinak, hogy fejet tudjanak hajtani előtted, és igazodjanak megtartó akaratodhoz.

Légy azokkal, akik szomorúak most a vigasság rendelt idejében. Légy az elhagyottakkal, a magányosokkal, a gondoktól megterheltekkel, az erőtlenekkel, a halállal vívódókkal. Add, hogy akik a mélységben vannak, fölemeljék arcukat hozzád. Segítsd azokat, akiket a sötétségbe dobtál, hogy keressék és megleljék arcod világosságát.

Tedd meg velünk, hogy földi vándorlásunkban gondjaink között élve el ne feledjük a mennyei hajlékot, amelyet te készítettél nekünk. Ne engedd elsüllyedni bennünk képét, amely őrzi idelent az örömöt, és gyógyítja a kínt. Szegények mindig lesznek közöttünk, és magunk is mind a te koldusaid vagyunk. Ne engedd felejtenünk gazdagságodat, és add, hogy kérjünk tőled. Tőlünk nem telik, de te megadhatod, hogy eljussunk boldogságos színed látására, és együtt mondhassuk apostoloddal: „Uram, jó nekünk itt lenni!” Ámen. *(Miatyánk)*