Egyházunk egy-két hete

A Vanyarcon tartott egyházkerületi csendesnap néhány résztvevője

Evangélizációra gyűltek össze február 1-jén, szombaton – D. Szebik Imre püspök és Benczúr László egyházkerületi felügyelő meghívására – a Nógrád megyei Vanyarcon az Északi Evangélikus Egyházkerület aktív és nyugalmazott lelkészei. A 70 résztvevő keresztény közösséget alkotva épülhetett egymás hite által, lehetett együtt előadásokon, kötetlen beszélgetéseken és a napot lezáró, úrvacsorával egybekötött istentiszteleten.

Miért szorul rá egy lelkész az evangélizációra? – kérdezheti az olvasó. Hiszen a lelkész feladata az, hogy evangélizáljon, azaz Isten örömhírét terjessze szerte a világon minden embernek. Ha ez a feladata, erre készült tanulmányai során, akkor miért van szüksége arra, hogy másoktól hallja azt, amit ő maga is tud, hisz és hirdet?

Minden lelkész ismeri a megfáradást, a fásultságot, a kétségeskedést, azokat az érzéseket, amivel a szolgálatot végezni kín, a szószékre menni gyötrő kötelesség, hiteles lelkigondozói beszélgetést vezetni lehetetlen. A lelkész életének is vannak aszályos időszakai, amikor rászorul a keresztény közösség támogatására, bátorítására, vigasztalására. Ennek a tapasztalatnak a jegyében szervezték meg az egyházkerület vezetői a lelkészek számára a vanyarci csendesnapot. A nap témáját nem véletlenül választották tehát a Jelenések könyvének 2. és 3. fejezetéből: Tudok fáradozásaidról, nyomorúságodról és szegénységedről, tudom, hogy terhet viselsz, mindazonáltal gazdag vagy, ne félj. Emlékezzél vissza az első szeretetre, térj vissza hozzá! Ébredj fel, és erősítsd meg a többieket!

A délelőtt során két nyugalmazott lelkész szolgált: Bohus Imre áhítatot, Keveházi László pedig előadást tartott. Mindketten a lelkészi pályán eltöltött hosszú élet tapasztalatával, bölcsességével és alázatával szóltak a lelkészi megfáradásról, a szegénységről és nyomorúságról, de vallották ennek ellenére, hogy gazdagok Jézus Krisztusban. Ebéd után Szebik Imre püspök tájékoztatta a lelkészeket az egyház őket érintő aktuális ügyeiről. A fővárostól – de gyakran más lelkészkollégáktól is távol – élő lelkészek számára értékes lehetőség, hogy közvetlenül a püspöknek tehetik fel kérdéseiket, és kaphatnak autentikus válaszokat.

Délután Sefcsik Zoltán szekszárdi lelkész ihletett előadása szólt az „első szeretetről”, a keresztény embert és a bűnöket megbocsátó végtelen Istent összekapcsoló szeretetkapcsolatról. Ehhez kell újra és újra visszatérni, ezt a kapcsolatot kell ápolni, és minden egyéb kapcsolat ez elé kell helyezni. Ez az üzenet minden lelkészt – de természetesen minden keresztényt is – Isten színe elé állít. Gyakran tapasztalhatjuk ugyanis az életünkben, hogy az „Isten ügyéért végzett lótás-futás” fontosabbá válik, mint a Teremtőhöz fűződő szeretetkapcsolat.

A vanyarci templomban tartott záró-istentiszteleten Baranyay Csaba igehirdetésében az egész napi együttlétre utalva hirdette Istennek a szárdiszi gyülekezetnek írott üzenetét: „Ébredj fel, erősítsd a többieket!” Az ünnepi alkalmon színvonalas szolgálattal örvendeztette meg a résztvevőket a gyülekezet énekkara Szabó Andrásné – a vendéglátó esperes feleségének – vezetésével.

Hetven lelkész vett részt az evangé-lizáción, hetvenen hallották a küldő parancsot. Ez a bibliai szám jelképe lehet annak, hogy Isten köztünk volt Vanyarcon, az Ő szavát, biztatását és a szolgálatban való megerősítését hallottuk.

Végezetül szeretném megköszönni Szabó András esperes és a vanyarci gyülekezet vendégszeretetét, akik vállalták, hogy a házigazdái lesznek ennek a napnak. Az érkező vendégeket barátságosan fogadó presbitereknek, a terített asztalokat elkészítő asszonyoknak mondott hála ezúton is jusson kifejezésre!

Thuránszky István

Regionális hozzárendelés: Vanyarci Evangélikus Egyházközség