Egyházunk egy-két hete

"Bizony viharban vagyunk!" – hangsúlyozta múlt vasárnap D. dr. Harmati Béla, a Deák téri templom szószékén. A heti ige alapján mondott igehirdetésében a Déli Egyházkerület püspöke utalt a háború mindinkább fenyegető rémére és arra az erkölcsi erózióra is, amelyben hazánkban – egyebek mellett – a kereskedelmi televíziók is élen járnak. A nagy hatású prédikációban szó esett továbbá az egyházkerületben esedékes püspökválasztás előkészületeinek "viharairól" is...

Mi tagadás, szelet vetetett dr. Sólyom Jenő kerületi felügyelő, amikor január 31-én dolgavégezetlen bocsátotta útjára a rendkívüli közgyűlés tagjait. Ugyan ki számított arra, hogy már a megválasztandó püspökjelöltek listájának felállítása is kudarcba fulladhat…?!

A kínos helyzet állítólagos oka magában a törvényben, az egyházunk zsinata által kidolgozott vonatkozó előírásokban keresendő. Miután e jogszabálygyűjteményben sehol sem találtam nyomát a jelölési eljárás érvénytelenítését „eredményező” szavazatszámlálási metódusnak, a törvény betűjének további bogarászását meghagyom a törvényeskedésekben járatosabbaknak. Jómagam inkább a „törvény szellemével” foglalkoznék. Mert ha az Írás szellemében számolgatom újra a szavazatokat, minduntalan arra a következtetésre jutok, hogy a jelöltállító közgyűlés nemcsak érvényes, de eredményes is volt…

Mint ismeretes, az egyházmegyék püspökjelöltjei közül hatan nem vállalták a jelölést. Erről azonban a közgyűlés tagjainak többsége csupán a jelölőbizottság jelentéséből értesült, a rendkívüli közgyűlés elején. Miként arról is, hogy ki az a kettő, aki vállalta. Így azután a jelöltséget vállalók bemutatkozását követő „vitában” – érthetően – többen is feszegették, hogy miért csappant meg a jelöltek száma. Nem tudom, előírja-e a törvény a közgyűlés tagjainak kész helyzet elé történő állítását, de a jelenlévők alighanem emiatt feledkeztek meg hálát adni azért, hogy két jelölt viszont adatott. Mert annak természetesen számos emberi oka lehet, hogy valaki miért hajlik avagy miért nem hajlik elfogadni egy jelölést, de az bizony nagyon nagy baj volna, ha a végső válasz kimondása előtt egy főpásztorjelölt nem konzultálna a legfőbb pásztorral. Hiszen alkalmassá végső soron püspöki szolgálatra sem teheti más a jelöltet.

Ha azonban feltételezhetjük, hogy a jelöltség vállalásának vagy elhárításának kimondása az Úrral való egyetértésben történt, akkor ezt a döntést illik tiszteletben tartani. Emellett ugyanis majdhogynem lényegtelen, hogy a döntés meghozatalában milyen egyéb emberi tényezők és motivációk játszhattak még szerepet. Következésképp a jelöltállító (véglegesítő) közgyűlés tagjaira is csupán egyetlen, ám annál felelősségteljesebb lényegi feladat hárul: a püspökjelölt őszinteségének, hitelességének vizsgálata. Azt gondolom, hogy ebből a szempontból a közgyűlésnek ezúttal nem volt nehéz dolga, és – az én olvasatomban – pontosan ezt tükrözte a szavazás eredménye is.

Tekintettel arra, hogy a közgyűlést követő napon Sólyom Jenő felügyelő külföldre távozott, a vasárnapi istentisztelet után már nem sikerült nyugodtabb körülmények között megtudakolnom presbitertársamtól, hogy milyen sugallatra szabta a „püspökjelölt státusz” elnyerésének feltételéül az 50% plusz egy szavazatot. Ennek a technikának az előírását törvényeinkben nem sikerült fellelnem, ámbár elég logikusnak tetszett: csak az lehessen „hivatalosan” is jelölt, aki elnyeri a szavazásra jogosultak legalább eggyel több mint felének a bizalmát. Ám, ahogyan már említettem – csodálatos módon – pontosan ez történt!

A január 31-i, rendkívüli közgyűlésen 40 küldött volt szavazásra jogosult, és mind a két jelölt 20-20 támogató szavazatot kapott. A sebtében hozott „törvény” betűje szerint egyik jelölt sem kapott elégséges szavazatot. Az én olvasatomban mind a kettő megkapta. Ráadásul (és hiszem, hogy nem csak az én olvasatomban) egy felemelő üzenete is volt ennek a végeredménynek. Valódi alternatívát kínálva talán első ízben üzente a gyülekezeteknek, hogy ezúttal két azonos támogatottságnak örvendő jelölt közül választhat az egyház népe.

Nos, ezt a végeredményt, és az ülés elnökeként ezt az üzenetet siette el érvénytelennek minősíteni a kerületi felügyelő. Van is most háborgás az egyházkerületen innen és túl. Őszintén remélem, hogy vihartól azért nem kell tartani. Mert bár esendőségünkben olykor mi magunk gerjesztünk – még legjobb szándékunk ellenére is – „indulathullámokat”, de legalább bizton tudhatjuk, hogy kitől remélhetjük, kitől kérhetjük viharaink lecsendesítését.

Attól az egytől, akinek „szavazatát” a püspökjelölő közgyűlésen most valahogy elmulasztották számításba venni.

-tér

Regionális hozzárendelés: Déli Evangélikus Egyházkerület