A hét témája

Bajor-magyar diakóniai megállapodás született

„Nem ünnepelnéd velem együtt a születésnapomat?”– kérdezte Caroline, a 8 éves Contergan-bébi, és esdeklőn nyújtotta felém vállban kezdődő kezét. Teljesen megbénultam... Nem tudtam ezzel a kézzel, ezzel az emberkével mit tenni... És átjárt az a bizonyosság, hogy igazából én vagyok a fogyatékos... Ezt az emlékét felidézve nyitotta meg dr. Johannes Rau, a Német Szövetségi Köztársaság elnöke Neuendettel-sauban január végén a fogyatékosok európai évét.

Az alkalom egyházunk számára különösen jelentősnek bizonyult, mert ekkor írták alá a helyi diakóniai intézmények, valamint a Fébé Evangélikus Diakoniszsza Egyesület által kötött megállapodást is. A szerződés tartalmazza azokat a kereteket, amelyek között német testvéreink támogatást nyújtanának az új magyar evangélikus diakóniai (gyógyító és oktató) központ megvalósításához. Ezért a Neuendettelsaui Diakónia vezetője, Her-mann Schoenauer rektor, valamint a Fébé képviselői, Taschner Erzsébet és id. dr. Fabiny Tibor mellett D. Szebik Imre elnök-püspök is kézjegyével látta el a dokumentumot (alsó képünk). A püspök úr köszönő szavakkal méltatta a szeretetszol- gálat területén eddig is meghatározónak bizonyult együttműködés jelentőségét.

Ez a megállapodás egy újabb mérföldkőnek tekinthető azon az úton, amelyen járva egyre bátrabban gondolhatunk e kórház és iskola megalapítására. Egyházi szeretetotthonaink és a Fébé Siló központjának áldott munkája eddig is számarányunkat meghaladóan mutatta aktivitásunkat az idősek és a fogyatékosok gondozásának terén. A népegészségügyi helyzet kritikus volta azonban szükségessé teszi, hogy evangéliumi lelkületből és európai testvéreink segítségéből fakadó új forrásokkal járuljunk hozzá mi is a változást célzó erőfeszítésekhez.

A szív- és érrendszeri, a daganatos, a mozgásszervi és az ún. szenvedélybetegségek mára szinte minden felnőtt korosztályt fokozottan veszélyeztetnek. Az akutellátás – elsősorban az ott dolgozók helytállásának köszönhetően – még mindig jónak mondható. Országszerte igen korlátozott azonban a szakszerű utókezelés, a rehabilitáció lehetősége, e nélkül pedig nehezen képzelhető el a teljes gyógyulás, a korábbi aktivitás visszaszerzése vagy a megváltozott állapottal való együttélés elfogadtatása és megtanítása.

A hiányt betölteni szándékozó igény áll az iskolaalapítás szándéka mögött is. Német testvéreink segítségével már az európai előírásoknak megfelelő módon végezhetnénk a fogyatékos- és idősgondozás testi, lelki és közösségi vonatkozásaiban egyaránt jártas szakemberek kiképzését.

Az elmúlt hetekben felgyorsultak a kormány illetékes szerveivel a szóba jövő ingatlanok kérdéséről folytatott tárgyalások is. Az elért haladás azt a reménységet vetíti előre, hogy a közeljövőben egyházunk döntéshozó testületei, szakmabeli, illetve „laikus” testvéreink biztosabb alapokon, konkrétabb módon kezdhetik meg az előkészítést. Az Úr adjon ehhez erőt, bölcsességet és szeretetet mindannyiunknak!

Dr. Cserháti Péter