Egyházunk egy-két hete

Sárvár anno

Talán kevesen tudják, hogy a pozsonyi vésztörvényszék által gályarabságra ítélt lelkészek közül 15 (8 evangélikus és 7 református) 1674–75 fordulóján a sárvári börtönben raboskodott. A helybeli evangélikus és református gyülekezetek február 9-én közös hálaadó istentiszteleten emlékeztek meg róluk s mindazokról a prédikátorokról, akik megszabadulhattak a borzalmas szenvedések közül. Ezt követően a résztvevők a Nádasdy-vár udvarán megkoszorúzták a gályarabok emléktábláját, melyet éppen 10 évvel ezelőtt, 1993-ban állított a hálás utókor.

A fogva tartott prédikátorok a várbörtönben embertelen körülményeket és kínzásokat éltek át. Lábukat állandóan kalodába zárták, kezeiket megbilincselték, és még a nyakukat is összeláncolták. Közülük Svetzki András, egy Nyitra vármegyei ágostai hitvallású egyházközség lelkésze itt halt meg. Körülbelül 46 éves volt, és már betegen érkezett ide. A feljegyzések szerint nagy türelemmel és szent béketűréssel viselte fogságának kellemetlenségeit. Ő maga már sem énekelni, sem hangosan imádkozni nem tudott gyengesége miatt, ezért a többieket kérte, hogy bátorítsák kegyes énekekkel, és mondják fel előtte az Írás válogatott részeit. Betegsége egyre inkább elhatalmasodott rajta, s a vár börtönének mélyén bilincsekbe verten 1675. január 6-án, vízkereszt ünnepén lelkét alázatosan Istennek ajánlotta. Társai még életében a 88. zsoltár soraival erősítették, és ugyanezen szavakkal vettek tőle búcsút is. A megmaradt sárvári és kapuvári rabokat idővel szintén a nápolyi gályák felé hajtották. Amikor a végső útszakaszon jártak, egy hirtelen támadt vihar miatt visszafordultak velük. Így Bukkari börtönébe kerültek, és szenvedéseik ott folytatódtak, sokan meg is haltak közülük. A protestáns rendek nemzetközi összefogása és Ruyter holland admirális 1676. február 11-i győztes felvonulása hozta meg a várva várt szabadulást a még életben levőknek.

E csodás megmenekülés 327. évfordulójáról emlékeztek a közös istentiszteleten, melynek idén a református templom adott otthont. Gyarmati István evangélikus lelkész 5Móz 18,15–20 alapján tartott igehirdetésében kiemelte: gályarab prédikátorainkat is az Úr szolgái – prófétái – között tudhatjuk, akik annyi megpróbáltatás ellenére is állhatatosak maradtak Krisztus-hitükben.

Ha ünnepnek nem is igazán nevezhető ez a nap – mint vérzivataros történelmünk sok más hasonló napja –, de bizonyságtételre mindenképpen alkalmas. A sárvári vár falán látható két babérkoszorú, mely a hithősök neveit övezi, azt hirdeti az arra járóknak, hogy Krisztus dicsősége megjelenik e világban, és Őt üdvösséges követni.

Gyarmati István

Regionális hozzárendelés: Sárvári Evangélikus Egyházközség