Egyházunk egy-két hete

Csendesnap Csornán

A kritikus hóhelyzet és a nagy hideg ellenére is szép számmal eljöttek az ifjúsági vezetők arra a csendesnapra, amelyet a Győr-Soproni Evangélikus Egyházmegye szervezett február 8-án Csornán. Az eseményt ökumenikussá tette, hogy az evangélikus résztvevőkön kívül több református és katolikus érdeklődő is megjelent a tanácskozásnak és együtt gondolkodásnak helyet adó csornai evangélikus templomban.

A várakozások különbözőek voltak. Magassy Zoltán nemeskéri lelkész például ötleteket és bátorítást várt a konferenciától. – Gyülekezeti munkámban gyakran tapasztalom annak nyomorúságát, hogy mennyire nehéz megszólítani a fiatalokat – mondta. – Ettől a tanácskozástól ötleteket várok ahhoz, miként lehetne eredményesebben mozgósítani a gyülekezeti ifjúságot, és milyen módon lehetne őket jobban beépíteni a gyülekezet közösségébe. Egyúttal bátorítást is remélek, hiszen akik ide eljöttek, hozzám hasonló gondokkal küszködnek.

A csendesnap nyitó-istentiszteletén Tubán József helyi lelkész szolgált. Az első előadó Szeverényi János kelenföldi lelkész, esperes volt, aki a gyülekezet és ifjúság viszonyáról beszélt. Szomorú tapasztalat – mondta –, hogy a gyülekezeti ifjúsági közösségek legtöbbször nem kapcsolódnak szervesen a felnőtt gyülekezethez. A fiatalok unalmasnak érzik az istentiszteleti közösséget. Miért van ez így? Mi vagyunk a maradiak, vagy ők akarnak felrúgni mindent, ami hagyományos? Hol kell változtatnunk? A nem túl szívderítő helyzet kiváltó okai között az előadó első helyen említette a nemzedéki problémákat. A gyülekezetek derékhadát az idősek alkotják, majd jön egy kitöltetlen űr, a hiányzó középgeneráció, a sor végén pedig ott vannak a gyermekek. Az alapkérdés az, hogy miképpen tudja a lelkész ezt a két korosztályt öszszefogni. A megoldást az jelentheti, ha sikerül bevonni az ifjúságot az istentiszteleti szolgálatba, sőt a gyülekezet vezetőségébe. Feladatokat kell adni nekik, mert ezzel aktivizálni lehet a sokszor csak megszólításra váró fiatalokat. Ennél is fontosabb azonban, hogy a lelkész legyen olyan pásztor, aki ismeri gyülekezetének tagjait, tisztában van a rábízottak egyéni problémáival, azaz egy gyülekezeti közösségből családot tud formálni.

A csendesnap másik előadója, Isó Dorottya veszprémi lelkész az ifjúságról és hitvallásosságról beszélt. Elöljáróban leszögezte, hogy a lelkészeket a fiatalok között végzett szolgálatra Krisztus kötelezte. Az ifjúsági munkának nem pusztán az a célja, hogy az ifjak jól érezzék magukat egy keresztény közösségben, hanem hogy olyan képet kapjanak a világról és az emberről, amit a Biblia tükröz, s végső soron Krisztus tanítványaivá váljanak. Az előterjesztés három alapkérdésre kereste a választ. Az ifjúsági munkánkban nem érzékelhető-e egyre inkább a világias gondolkodás előretörése? Észrevehető-e a hitvallásos kötődés az egyház ifjúsági munkájában? Menynyit adhatunk fel hagyományainkból a (talán) nagyobb siker érdekében?

A délutáni fórumbeszélgetés után a vendéglátó Tubán József a következőképpen értékelte az ifjúsági vezetők csendesnapját. – Ez a mostani alkalom volt a második ilyen jellegű rendezvény az egyházmegyében. Kellemesen csalódtam a résztvevők számát illetően, hiszen az időjárási körülmények nem kedveztek a tanácskozásnak. Akik eljöttek, azok nem csalódtak, hiszen sok olyan hasznos és gyakorlati ötlettel gazdagodhattak, amelyeket az ifjúsági munkában sikerrel alkalmazhatnak. Az előadásokat hallgatva újra bebizonyosodott, hogy mennyi szolgálati terület van, ahol a lelkész hasznossá teheti magát.

Kiss Miklós

Regionális hozzárendelés: Csornai Evangélikus Egyházközség