e-világ

Ha körültekintünk bolygónkon, a kimerülő erőforrásokat, növekvő szennyezéseket, a növény- és állatfajok kipusztulását vagy a Föld egész klímájának átalakulását látva őszinte aggodalommal merül fel bennünk a kérdés: milyen világot, milyen életlehetőségeket hagy mindent elfogyasztó és elhajító korunk maga után.

Milyen környezetben kényszerülnek unokáink, dédunokáink leélni életüket, lesz-e még lehetősége utódainknak arra, hogy megismerjék mindazt a természeti gazdagságot, amely – dacára minden ellentétes erőfeszítésünknek – ma még körülvesz bennünket?

Döntéseink, életformánk, szokásaink nemcsak saját magunk és közvetlen környezetünk életét befolyásolják, hanem a nagy természeti rendszereken keresztül utódaink, az eljövendő nemzedékek létfeltételeit is alapvető módon átalakítják. Ebből pedig két alapvető következtetés származhat. Hívőként, a világ teremtettségét vallva a teremtés adományaiból nem rekeszthetjük ki az utánunk jövő generációkat, hiszen az értük is született. Vállalnunk kell a felelősséget, amivel a teremtett világ megőrzéséért tartozunk. Földünk pusztítása azonban egész társadalmi-gazdasági működésünk eredménye, ezért ennek megakadályozására az erkölcsi felismerésen túl társadalmi rendszeren belüli intézményes megoldást is kell találni. Az utódainkért viselt felelősség társadalmi döntésekben való megjelenítését célozza „a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa” intézmény, amelynek a felállításáról szóló törvényjavaslatról a napokban rendezett nemzetközi konferenciát a Közép-Európai Egyetemen a Védegylet és a Zöld Akadémia civil szervezet.

A törvénytervezetet, melynek megvitatására a találkozó létrejött, 2000 tavaszán készítette Sólyom László profeszszor, az Alkotmánybíróság volt elnöke. A javallatot azóta népszerűsítő Védegylet képviselői mellett több neves magyar és külföldi szakértő tartott előadást, így többek között Nagy Boldizsár nemzetközi jogász, Hegyi Gyula képviselő, a javaslatot az Országgyűlés elé terjesztő képviselők egyike, Emmanuel Agius, az UNESCO Jövő Nemzedékek Programjának vezetője, illetve Nira Lamay, az izraeli parlament mellett működő Jövő Nemzedékek Tanácsa helyettes vezetője. Valamennyien hangsúlyozták azt a morális felelősséget, amellyel utódaink létfeltételeinek biztosításáért tartozunk. Pillanatnyi érdekeink oltárán nem áldozhatjuk fel a jövő nemzedékeknek az egészséges, emberhez méltó környezethez való jogát, melynek megőrzése itt és most ró ránk feladatokat. Óvnunk kell őket, hiszen képesek vagyunk életüket hosszú időre ellehetetleníteni. Érdekeiket figyelembe kell venni mai döntéseinknél, mivel ezekkel a döntésekkel utódaink létfeltételeit is befolyásoljuk. Ez a kötelezettség nemcsak demokratikus alapértékeinkből következik, de a fenntartható fejlődés alapelvét elfogadó 1992-es riói csúcs óta nemzetközi jogi háttérrel is rendelkezik.

Környezetünk agresszív tönkretétele helyett annak megóvása és az utánunk következő generációk számára való átadása nekünk, hívőknek kiemelten fontos kell, hogy legyen. Talán erre is utalhatott Jézus a Hegyi Beszédben, amikor így szólt: „Boldogok a szelídek, mert ők örökségül bírják a földet.”

Jávor Benedek