A hét témája

Valentin nap

Ki volt az a Szent Valentin, akit ma védőszentjükként tisztelnek a (katolikus) szerelmesek és általában az egymást szerető emberek?

Nos, egyszerű áldozópap volt Rómában, a 3. században uralkodó II. Claudius idején, aki épp azon fáradozott, hogy minden addiginál nagyobbra növelje hadseregét. A sokat tapasztalt katonák azonban már belefáradtak a harcba, haza akartak térni feleségükhöz, gyermekeikhez. Claudiust ez olyan méregbe gurította, hogy egy őrületig fokozódott dührohamában törvényben tiltotta meg a házasságkötést a birodalomban, abban a reményben, hogy a férfiak, ha nincs családjuk, könynyebben beállnak katonának. Ám hiába toborzott új harcosokat, önként nemigen álltak be a seregbe, s akiket kényszerrel sorozott be, azok is elszökdöstek.

A házasságot tiltó törvénnyel sem ment sokra. A fiatalok szövetségesre leltek Valentinban, a papban, aki az éjszaka leple alatt titokban összeeskette a hozzá forduló párokat. Claudius, midőn hírét vette a dolognak, elfogatta és halálra ítélte őt. Őrének lánya azonban tiszta, szűzi szerelemre lobbant iránta, és lopva beengedte hozzá ifjú híveit, akiknek szeretete megkönnyítette utolsó óráit. Közvetlenül halála előtt még arra is maradt ideje, hogy őre lányával írott üzenetet küldjön minden barátjának.

„Szerelemmel Valentinodtól” – ennyi volt az üzenet, amely minden későbbi Valentin-napi üdvözlet elindítója lett. E baráti szavakban azt kívánta kifejezni a rab, hogy pártfogója volt és maradt az igaz, Isten előtt is kedves szerelemnek.

Valentint ma vértanúként tiszteli a katolikus egyház, hisz azért vesztette életét, mert nem tagadta meg az elibe járulóktól a házasság szentségét. Halála napján, február 14-én – amelyet egyben mennyei születésnapjának tartanak – az ő emlékére cserélnek szívet hívők és hitetlenek. Igaz, csak papírszívet, de örök jelkép az is. S nemcsak a szerelmeseknek jár ki, hanem a jó barátoknak is.

Mindenkinek, aki felé szeretettel fordulunk.

Ördög Enikő-Melinda muzeológus, etnográfus (Népújság – Marosvásárhely)