Élő víz

"Egy szívet adok majd nekik, és új lelket adok beléjük, eltávolítom testükből a kőszívet, és hússzívet adok nekik, hogy rendelkezéseim szerint éljenek, törvényeimet megtartsák és teljesítsék. Az én népem lesznek, én pedig Istenük leszek."(Ez 11,19–20)

„Tudtam, hogy egyszer majd lesz egy műtét, egyszer majd meg kell operálni a szívemet. Hiszen lassan képtelen voltam már menni is. Csak olvastam itthon naphosszat. Szépirodalmat és mindent, ami a kezem ügyébe került. Az utcán, ha elindultam, meg-megálltam. Néha fulladtam is, zsibbadt a kezem és a lábam. Nem tudtam játszani sem. Nagyon sok mindenből kimaradtam. Mégsem tettem fel magamnak soha azt a kérdést: Miért éppen én? Miért éppen velem kell ennek megtörténnie? Azt gondoltam, hogy majd a műtet után folytatom az életem.”

Egy fiatal lány, Herczeg Mariann mesélte el a történetét egy női lapban. Új szívet kapott, és ezzel egy új kezdet, egy új élet lehetőségét is.

Néha bizony úgy érzem, nekünk sem ártana egy „szívműtét”. Főleg akkor nem, amikor mindent sötéten látunk, és nem veszünk észre mást, csak a problémákat, nehézségeket és az előttünk tornyosuló akadályok és kötelezettségek hosszú sorát.

Augustinus egyházatya szerint Isten közelebb van hozzánk, mint mi önmagunkhoz. Ezt a közelséget természetesen el is utasíthatjuk, úgy tehetünk, mintha nem létezne, sőt még azt is mondhatjuk, hogy egész jól elboldogulunk Isten nélkül is. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy Isten közelebb van hozzánk, mint mi önmagunkhoz. Jézus is erre a közelségre emlékeztet, amikor ezt mondja: „Íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Mt 28,20) Ő mindig velünk és mellettünk van. Ez a tudat adhat erőt ahhoz, hogy megüresedett, megfáradt, megkopott szívünk, életünk megváltozzon és megújuljon, legyen bátorságunk felkészülni arra az „isteni beavatkozásra”, amikor az Úr végzi az operációt. Az ilyen szívműtét is igen nehéz és fájdalmas, sőt az sincs kizárva, hogy a beavatkozás során komplikációk lépnek fel. Az „orvosnak” nincs könnyű dolga, hiszen először egy kőszívet kell eltávolítania, amely az évek hosszú során keménységgel, daccal, büszkeséggel, önzéssel, keserűséggel és istentagadással telt meg. Ezután pedig lassan és óvatosan kell beültetnie egy dobogó, lüktető, élettel teli új szívet.

De még ezek után sem mondhatjuk azt, hogy orvos és betege túl vannak a nehezén. Még előttük áll a „rehabilitáció” feszültséggel és gondokkal terhes időszaka, amikor kiderül, hogy az új szív egyben egy új élet kezdetét is jelenti-e. Nem marad más hátra, mint várakozni és remélni, hogy az új szív egyben egy megújult élet hordozója is, egy olyan életé, amely ezentúl Isten törvényét és rendelkezéseit tartja szem előtt, és ezek szerint akar majd élni is.

Gazdag Zsuzsanna