Evangélikusok

Id. Magassy Sándor Győrött született, 1932. január 3-án. Krisztus és egyháza iránt elkötelezett családban nőhetett föl. Édesapja, Magassy Sándor a soproni evangélikus líceum vallástanára volt, édesanyja, Kapi Vilma Erzsébet D. Kapi Béla evangélikus püspök leánya. 1950–51-ben Sopronban, 1951–55 között pedig Budapesten volt teológushallgató. 1955. június 25-én avatta lelkésszé Celldömölkön Vető Lajos püspök.

Segédlelkészi évei után a következő gyülekezetekben szolgált: Tárnokréti, Takácsi, Marcalgergelyi, Nagysimonyi, Bakonyszombathely. Egészségi állapotának romlása miatt 1992-től nyugállományba vonult, de a sikátor-veszprémvarsányi gyülekezetben feleségével együtt végezte a szolgálatot.

1. december 30-án kötött házasságot Urbán Margittal. Felesége szintén élő keresztény hitű és odaadó egyházi szolgálatot végző családból származik. Családi közösségüket öt gyermekkel áldotta meg Isten: Mártával, Sándorral, Zoltánnal, Évával és Gergely Ádámmal. Sándor és Zoltán fiuk szintén a lelkészi szolgálatra kapott elhívást.

Id. Magassy Sándor különleges tehetséget kapott az Egyház Urától az igehirdetői és tanítói szolgálatra. Mindig tanult és tanított. A teológia számára egyaránt jelentette a gyülekezeti szolgálat hétköznapjait és a teológia mint tudomány művelését. A Rendszeres Teológiai, majd az Egyháztörténeti Szakcsoport tagja lett. 1986-ban a Teológiai Tudományos Társaság tagjai sorába választotta. Az ELTE művészettörténeti szakán is végzett tanulmányokat. 1992-ben megbízták a győri Evangélikus Könyv- és Levéltár vezetésével. Ugyanebben az évben a győri tanítóképző főiskola evangélikus hitoktatóképző szakának előadója lett.

Cikkei és tanulmányai jelentek meg a Lelkipásztor, a Theológiai Szemle, a Keresztyén Igazság, a Dunántúli Harangszó, a Vigilia, a Tanítvány című folyóiratokban, valamint az Evangélikus Életben és az Evangélikus naptárban. Szerzői kiadásban jelent meg 1997-ben az „Óegyházi perikópák” két kötete, amely a nyugati kereszténység másfél évezredes igerendjének feldolgozásait tartalmazza. Elkészült az „Onomasztikon” is – hiánypótló munkaként. Életének utolsó, mindvégig aktív szakaszát Budapesten tölthette, családi körben. Hirtelen, de nem készületlenül érte a hazahívó szó február 10-én.

Tartalmas és áldott életének sarokpontjai után álljon most néhány személyes emlék. Emlékszem – emlékszünk – az Ige fölötti tépelődéseinkre, mert nem értettük, nem találtuk a szívét-közepét. S megannyi kommentárban való kutakodás után kezünkbe kerültek az indigóval másolt, gépelt hártyapapírok. Igen, a „Perikópák” első példányai, melyeket Sándor bácsi nem magának tartogatott, hanem szívesen, örömmel osztott. Kesze-kusza gondolataink, az Úrról alkotott saját elképzeléseink egyszer csak egyre inkább a keresztfa titkának keskeny, de éltető medrébe kezdtek terelődni! Az a következetes, mégis humorral fűszerezett lényeglátás sok csetlő-botló fiatal lelkész lábát állította biztos talajra: az ingatag emberi helyett a mindig biztos isteni cselekvésre irányítva értelmünket, szívünket. A technika fejlődésével a „Perikópák” közkinccsé lehettek – így szélesítve a földi mester tanítványi körét.

Sürgető hiány pótlását jelentette a részletekben készülő, az evangélium üzenetét tolmácsoló hittankönyve is, a „Keresztfa titka tündököl”. Reménység szerint hamarosan kézbe vehetjük nyomtatott formában is!

Id. Magassy Sándorra sokan emlékeznek köszönettel és Isten iránti hálával. Mindazok, akik tanultak tőle, általa – mint Krisztus tanítványától! Szinte minden korosztályt le tudott kötni élő, sodró stílusával: táborozó hittanosokat, falusi gyülekezeti tagokat, tudós teológusokat egyaránt. Keresztény derűje, generációs határokat pillanatok alatt átívelő szeretete hiányzik nekünk – de amit általa tanultunk, nem felejtjük, és továbbvisszük.

Bizonnyal nagy tanító ment most előre a Mesterhez – akinek ő mindhalálig tanítványa volt! Kevesen tudják róla, hogy mennyire szerette az egyházi éneket és zenét, ő maga is remekül orgonált. Zárómondatként álljon itt most 402-es énekünk 4. verse, melyet oly gyakran idézett, hiszen hitbeli tájékozódásának fontos pontja volt: „Ha késik is segítsége, Ha várat is magára, Nincs kétségem, szava igaz, Ígéretét beváltja. Bízzál, hű népe Istennek! Ti szülötti Szentlelkének, Csak várjátok az Urat!”

Kovács László