Élő víz

„Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” – kérdezi egy ifjú Jézustól, és különös, nem várt választ kap: „Senki sem jó az egy Istenen kívül.” Elhangoznak a parancsolatok – elégedetten, sőt talán önelégülten bólogat a mózesi törvényeket jól ismerő ifjú. Jézus azonban belelát a szívébe, és váratlanul azt kéri, hogy adja el vagyonát, és kövesse őt. Ez az egy dolog azonban túl nehéznek bizonyul az ifjú számára. Hiszen nem arról van szó csupán, hogy ragaszkodik-e a földi javakhoz vagy sem, hanem arról, milyen alapra épül az élete.

Jézus néhány rövid mondaton belül kétszer is beszél az egyről. Az egyik oldalon ott van az egy Isten, a másikon az az egy, ami hiányzik. Azaz nem elég betartani a parancsolatokat, figyelembe kell vennünk az azt megelőző kijelentést is: „Én vagyok az Úr, a te Istened!” E nagyszerű tény elfogadása ugyanis a hit tárgya. Ez az alap, amelyre a parancsolatok épülnek. Mi tegyek, hogy elnyerjem az örök életet? – kérdezheti egy fiatal lelkészpalánta évezredekkel később. A válasz ma is ugyanaz: lehetsz erkölcsös ember, példakép sokak számára, aki nem lop, nem hazudik, nem csalja meg a társát, tiszteli a szüleit és a feletteseit, de ez még nem jelenti azt, hogy Jézus igazi követője vagy, és elnyered az örök életet. Mert lehet, hogy éppen az a bizonyos „egy valami”, az alap hiányzik. Lehet, hogy elsődlegesen nem tenni, hanem engedni kell? Engedni, hogy Isten legyen az egyetlen Úr az életedben? Lehet, hogy az aktív parancsteljesítést megelőzi a hit „passzív”, ráhagyatkozó pillanata? Lehet, hogy a törvény betartásának is ez ad értelmet, alapot? A kezdeti kérdés most kissé módosul: van-e bátorságod, testvérem, arra, hogy ne tegyél semmit, csak ráhagyatkozz az igazi alapra?

Hulej Enikő