Keresztutak

Vivát! „Jó Kirmec”-et! – így köszöntik egymást évszázadok óta a Beszterce-Naszód megyei Zselyk lakói minden év februárjának első szombatján. Ez a „kirmec napja”, a templomszentelés ünnepe, amikor összegyűlik a faluközösség és az elszármazottak. Rokonokat, barátokat illik ekkor meghívni vendégségbe.

Ez a múltba visszanyúló hagyomány mindmáig megőrződött ebben a zárt, magyar ajkú, evangélikus vallású, szászos viseletű közösségben, melynek gyökerei az utolsó tatárjárásig vezethetők vissza. És talán ez a zárt jelleg őrizte meg az idő folyamán – a kommunista elnyomás alatt is – az itt honos hagyományokat ebben a már alig több mint száz állandó lakost számláló közösségben. A falu elszigeteltségére utal az is, hogy a nevek felsorolásakor mindenkor feltüntetik a házszámot vagy a falusi ragadványnevet, s így különböztetik meg a sok azonos nevű lakost.

Az idén – február 8-án – ünnepi istentisztelettel és úrvacsoraosztással kezdődött a zselyki kirmec. Ezt követően kerekasztal-beszélgetésre gyűltek össze a falu gazdái, hogy megvitassák a múlt nyári falutalálkozón elhatározott falufejlesztési tervek előmenetelét és az újabb megoldások kidolgozását. A beszélgetésen részt vett dr. Szántó Árpád, a megyei tanács alelnöke, Bruj Octavian sajónagyfalusi polgármester és Halász Ödön kertészmérnök, az AGRAS mezőgazdasági biztosító helyi kirendeltségének igazgatója. Szó esett önkormányzati, társadalmi és falufejlesztési problémákról, valamint mezőgazdasági szaktanácsadásról.

Első ízben rendeztek e napon Zselyken állatkiállítást, amit nem várt, nagy érdeklődéssel fogadott a falu, felvonultatva nagy és kis állatait. (…) Mint minden ünnep alkalmával, most is fújtak a „Turnerek”, a zselyki fúvószenekar tagjai. Az ünnepség a hagyományos báli mulatsággal zárult, ahonnan nem hiányzott a csapra vert hordó és az égetett pálinka reggel, amit vederben hoznak, és helyben gyújtanak meg.

(Romániai Magyar Szó – Bukarest)

Kresz Béla