Evangélikusok

D. dr. Harmati Béla

„Tizenöt nehéz év – pályám emlékezete” címmel hirdette meg legutóbbi alkalmát az Evangélikus Nők Klubja. A téma és az előadó személye sokakat vonzott. Február 15-én délelőtt zsúfolásig megtelt a budapest-józsefvárosi gyülekezet temploma. A Női Missziói Osztály vezetője, a klub összejöveteleit szervező Brebovszkyné Pintér Márta lelkésznő köszöntése, majd rövid – Ézs 53,11 alapján tartott – áhítata után kapott szót az előadó, a „rendszerváltozás püspöke”, a nyugalomba vonulás előtt álló D. dr. Harmati Béla.

„Sok minden történt ebben a tizenöt esztendőben. A rendelkezésre álló rövid idő alatt nem is lehetne mindent elmondani. De mindenképpen hálaadással kell, hogy szóljak a múltról és a gyökerekről” – kezdte visszaemlékezését Harmati püspök. „A Harmati-Horetzky család egyházi szolgálatáról szóló első írásos emlék 1659-ből való: Musay Gergely püspök Répce-szemerén ordinálta Horetzky Istvánt.”

A lelkészi szolgálat „hagyománya” tovább öröklődött: Harmati Béla dédapja és édesapja is evangélikus lelkész volt. Egyházkerületünk püspöke a Deák téren történt lelkésszé avatása – 1959. július 19. – után Veszprémben, Balassagyarmaton, Rudabányán, továbbá a budapest-fasori, valamint a budapest-józsef-városi egyházközségben volt segédlelkész.

Az utóbbi két gyülekezet különösen fontos szerepet játszott az életében. Józsefváros azért, mert 1958. január 24-én jelen lehetett azon a gyűlésen, amelyen Horváth János, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke tartott beszédet D. Ordass Lajos, a déli kerület püspöke ellen. „Abban az időben még itt volt a Teológus Otthon. Teológiai hallgatóként magam is fenn ültem a karzaton. Több társammal együtt nagyon elkeseredtünk az egyház helyzete és a lelkészek viselkedése miatt. Aznap este elmentünk a fasori ifjúsági bibliaórára. Itt ismerkedtem meg Polgár Rózsával, aki később a feleségem lett. Így ez a nap kétszeresen is emlékezetes marad a számomra” – mondta.

1965-ben, a televízió irodalmi Shakespeare-vetélkedőjén első díjat nyert. Jutalmul elutazhatott Angliába és Európába. Majd Svájc következett, a genfi Ökumenikus Főiskola ösztöndíja. Itt került kapcsolatba a Lutheránus Világszövetséggel (LVSZ): 1967–1970 között a Teológiai Osztály asszisztense, 1980–1987-ben pedig a Tanulmányi Osztály egyik vezetője lett. A két meghívás közötti időt itthon töltötte: a budapesti teológiai akadémián az ökumené és a rendszeres teológia témakörében tartott előadásokat, valamint ökumenikus titkár volt Káldy Zoltán püspök mellett. Dr. Keken András után – 1976-tól 1980-ig – a Deák téri gyülekezet lelkészeként szolgált.

„Genfben ért utol a kérés: vállalom-e a püspöki tisztségre való jelölést. Alaposan meggondoltam a dolgot, majd igent mondtam. A gyülekezetek szavazásakor 88,1%-ot kaptam. 1987. október 24-én iktattak a Deák téren. A Déli Evangélikus Egyházkerület püspöki programjából négy pontot emelek ki: 1. A spirituális, hitbeli élet megújítása; 2. Az egyház egységének megőrzése; 3. Felmérés – hol vagyunk, kik vagyunk, hányan vagyunk; 4. Szervezeti reformok. Sok nehéz kérdéssel kellett szembenéznem az évek során. Ezek közül – a teljesség igénye nélkül – csak néhányat említenék: a teológiai hallgatók sztrájkját, az egyházon belülről érkezett támadásokat, a Fasori gimnázium újraindítását, a Deák téri iskolával kapcsolatos ellentéteket, valamint a tüntetést a békéscsabai gimnázium előtt, amikor »Le a polgármesterrel, le a püspökkel!« táblákkal fogadtak.”

A személyes hangú visszaemlékezés után még maradt idő a kérdésfeltevésre is. A jelenlévők leginkább a jövőre voltak kíváncsiak.

„Ami a személyes jövőt illeti: szeretnék prédikálni, előadásokat tartani, tudományos munkát végezni, és továbbra is kihasználni nemzetközi kapcsolataimat. Az egyházi belső megújulással kapcsolatos törekvéseket sajnos nem sikerült teljes mértékben véghez vinni. Sok a gond a zsinattal, a törvényalkotás akadozik. A bizalmi légkör is újra meg újra csorbul… Ennek egyik bizonyítéka dr. Sólyom Jenő felügyelő múlt heti lemondása is az elnökségen belül tapasztalható ellentétek miatt. A gondok és a problémák elszomorítanak, de nem csüggedek. Az egyház és annak sorsa nem a püspök, hanem Isten kezében van” – zárta szavait Harmati püspök.

Gazdag Zsuzsanna