Egyházunk egy-két hete

„Legyen jó rend az egyházban!” – nem véletlen, hogy ez volt a címe és a mottója is annak idején Abaffy Zoltán egyházmegyei felügyelői székfoglaló beszédének, hiszen a Hajdú-Szabolcsi Egyházmegye felügyelője amúgy az Országos Egyház egyik igen fontos bizottságának, a Gazdasági és Pénzügyi Bizottságnak is elnöke...

Két gazdasági tárgyú, igen fontos értekezletre is sor került a közelmúltban. Mint arról lapunk múlt heti száma hírt adott, Kiss Elemér, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter hívta meg a történelmi egyházak képviselőit egy utolsó egyeztetésre a 2003. évi egyházi támogatások ügyében. A miniszter mellett Szalay István és Platthy Iván államtitkárok is részt vettek a tanácskozáson. A másik megbeszélés is informális jellegű, de belső egyházi alkalom volt. Az egyházi gazdálkodás jövőjéről szóló tanácskozáson jelen voltak egyfelől az Országos Számvevőszék tagjai – Koren Andrásné (elnök), Csathné Solymár Katalin és Kiss Tamásné –, illetve Csonka Géza ellenőr, valamint Abaffy Zoltán és dr. Stieber Tünde is. (Az Országos Bíróság nem lelkész elnöke ezúttal mint gazdasági szakértő kapott meghívást.) Az Országos Egyház részéről Hafenscher Károly igazgató – a megbeszélés kezdeményezője és vezetője –, Szemerei Zoltán gazdasági igazgató és Végh Szabolcs osztályvezető jelent meg. Az elnökséget Szebik Imre elnök-püspökkel képviseltük.

Az első, a Parlamentben tartott megbeszélésen a 2003. évi költségvetésnek az egyházakkal kapcsolatos fejezetét tekintettük át azzal a céllal, hogy ezt követően rövid időn belül aláírhassuk az állammal azt a szerződést, amelynek tételeit a megbeszélésen elfogadtuk, és amelynek alapján az egyház-finanszírozás végbemehet.

A jó előkészítést dicséri, hogy a várakozásoknak megfelelően különösebb vitára nem került sor. Csupán egy neuralgikus pont akadt, a műemléki és egyéb egyházi épületek rekonstrukciós keretének csökkenése. Ez az egyetlen olyan tétel ugyanis, amely a korábbi ciklushoz képest csökkent. Eddig évente kétmilliárd forintnyi összegre az egyházak tehettek javaslatot, további kétmilliárd forintot pedig kormányzati központi döntés alapján – főként képviselői indítványok nyomán – osztottak el. Most 500-500 millió áll rendelkezésre. Lényeges, hogy az egyházak mindkét ötszázmillióról egy korrekt felosztási arányban állapodtak meg. Talán még fontosabb, hogy a miniszter ígéretet tett; ezek az összegek jelentősen megnőhetnek, mert az elképzelések szerint az egyházi szervezetek, intézmények is részt vehetnek majd a jelentős összegekkel rendelkező területfejlesztési pályázatokon. Érdemes tehát az épületeik rekonstrukcióját tervező gyülekezeteknek, intézményeknek figyelemmel kísérniük ezeket a pályázatokat! (A tájékoztatást központi információkkal is igyekszünk segíteni.)

A hitoktatás finanszírozása megoldottnak tűnik, és az ingatlanrendezési törvényből adódó évi kötelezettségek fedezete is rendelkezésre áll. Leginkább örvendetes a hitéleti támogatás összegének az emelkedése. Az állam 0,8 százalékra egészíti ki az egyszázalékos adófelajánlásból származó, a különböző egyházaknak adományozott összegeket. (Ha tehát – például – az adózók csak 0,2 százaléknak megfelelő összeget ajánlanak fel, akkor az eredeti arányban ennek négyszeresét kapják az egyházak.) Ez örvendetes, de többszörösen is hangsúlyozza az egyház gazdálkodása iránti felelősségünket.

Adónk egy százalékának felajánlása – amit az állami törvény lehetővé tesz – valójában nem adakozás, hanem egyházunk iránti elkötelezettségünk kifejeződése. A 0035-ös technikai szám megjelölésével, a Magyarországi Evangélikus Egyház javára történő nyilatkozattal egyrészt növeljük az egyház támogatását, másrészt javítjuk az egyház javára nyilatkozók arányát. (Hozzáértők szerint sokat fejlődhetne a rendszer, ha nemcsak az önadózók – náluk is van még tartalék –, hanem a munkahelyük által adózók is fontosnak tartanák az egy százalékot érintő nyilatkozatot.)

Természetesen bármennyire örvendetes, hogy az egyházak mai társadalmi szerepvállalását, a közjó szolgálatát értékeli (és anyagilag is támogatja) az állam, ám ez nem jelenti azt, hogy nincs szükség áldozatvállalásunkra – elsősorban saját gyülekezetünk vonatkozásában. Az állami támogatás egy részét is a gyülekezetek szintjén használjuk fel, noha az egészséges közösség képes gondoskodni magáról.

Ezek a gondolatok már az említett belső egyházi tanácskozást határozták meg.

Alkalmasnak kell lennünk a jelentős állami támogatás, a külföldi testvéregyházi kapcsolatokból adódó összegek és a saját erőforrásaink optimális – a gazdálkodás írott és íratlan szabályainak, a jognak és az erkölcsi normáknak megfelelő – felhasználására. Senki sem kérdőjelezi meg a tisztességet, de ez nem elég: rendre is szükség van, ami azt is jelenti, hogy átláthatók, követhetők, a törvények által szabályozottak legyenek a gazdasági folyamatok.

Rég elmúltak azok az idők, amikor a kis gyülekezetek kis kockás, a nagyobbak nagy spirálfüzetbe írták a pénzügyi adatokat, és ez jelentette a „számvitelt” – hangsúlyozta Abaffy Zoltán. Szükséges, hogy elkészüljenek azok a szabályzatok, amelyeket a gazdasági törvény előír.

A számvevőszék tagjai fontosnak tartották – és ebben ki is alakult a közmegegyezés –, hogy 2004-től az Országos Egyház áttérjen a kettős könyvvitelre.

Nem egyszerű, de szükséges ez az áttérés. Fokozatosan építhető fel a rendszer, figyelembe véve a nagyobb gyülekezeteket és azt a közel hetven intézményt, amelyek jó része már ma is a számviteli törvény kívánalmai szerint adminisztrálja gazdálkodását.

A törvények számos esetben ugyan lehetőséget nyújtanak az egyházi sajátságok érvényesítésére, de alapelv, hogy a számviteli törvény szerint kell eljárni.

Rendelkezésre állnak olyan számítógépes programok, amelyek adaptálásával – megfelelő előkészítést követően – teljesíthető az áttérés határidejéül meghatározott 2004. január 1. (Első lépés, hogy az informális tanácskozás ajánlása alapján a Gazdasági Bizottság foglalkozzon a témával, és álláspontját terjessze a döntésre illetékes testületek, a tavasszal ülésező Országos Presbitérium és Országos Közgyűlés elé.)

Az egyházunk székházában tartott értekezleten személyi kérdések is napirendre kerültek. Kifejezésre jutott az a jelentős megbecsülés, amit Szemerei Zoltán gazdasági igazgató élvez több mint három évtizedes szolgálata alapján. Nem lesz könnyű a megfelelő utód megtalálása, amikor – az év folyamán, saját kérésére – nyugalomba vonul. Remélhetőleg megtaláljuk majd annak módját, hogy az a jelentős információs anyag és kapcsolatrendszer, amivel rendelkezik, továbbra is segítse az egyházi életet, illetve az adminisztrációt.

Bízunk benne, hogy a gazdasági igazgatói posztra kiírandó pályázat sikeres lesz, és korszerű gazdálkodással rendelkezik majd a 21. században egyházunk. És ahogy tréfásan mondani szoktuk: a szívekkel együtt „a zsebek is megtérnek”, s ez a belső erő jelentős tényező lesz a gazdálkodásunkban.

Frenkl Róbert