Evangélikusok
Személyes történelem
Találkozásom cirénei Simonnal
Egy november eleji estén minden sejtésünk ellenére hívatott bennünket Mordóviában a táborparancsnok, és tudtunkra adta, hogy másnap reggel sorakozzunk fel a hazaszállításhoz.
Az át nem aludt éjszaka után reggel kb. 900-an tolongtunk a vasút felé vivő területen. Idősek, fiatalok, rokkantak, betegek, mankósok arca égett a belső tűztől: hazamegyünk. A kísérő katona azt mondta: akiknek segítségre van szükségük, szóljanak, az épek segítsenek a gyengébbeknek személyes holmijaik cipelésében. Nem volt sietős, cammogtunk, az öröm erősített bennünket. Közel volt az állomás, de gyengék voltak a „legények”: alig haladtunk előre. A katona megálljt parancsolt. Csak azt láttam, hogy a mező felé mutogat.
Különös dolog történt. A magasabb növésűek egy egylovas szekeret pillantottak meg, ami felénk közeledett. Milyen erő szólaltatta meg bennem, nem tudom, de cirénei Simon jutott eszembe: „egy ember jöve a mezőről (Mk 15,21)”. És elkezdtem a körülöttem lévőknek erről az emberről beszélni. Sokan nem is hallották soha a nevét… Közben megérkezett a lovas fogat. A katona megállította, és mi csak azt láttuk és hallottuk, ami történt. A katona és a kocsi gazdája egyre hangosabbak lett, annyira, hogy úgy véltük, itt valami különös dolog következhet. Már az egeket verdeste az ordítás. A katona odament a kocsi egyik oldalához, háttal nekifeszült, és felborította. Majd átment a túlsó oldalra, és két kezével visszaállította a kocsit. A kocsi aljából lucerna hullott a földre. A katona intett, és az idősek csomagjait felrakatta a kocsira, majd az állomásról visszairányította azt a gazdájának. Beszédemet azzal fejeztem be: látjátok, ahogyan az Úr Jézusnak segített egy ember – név szerint cirénei Simon – a keresztjét vinni, úgy küldött hozzánk is segítőt. Egy több mint ezerötszáz éves példa teljesedett be hát előttünk… Bizonyára nekünk is lesznek cirénei Simonjaink életünkben, amikor segítségre szorulunk…
Vajon a nagyvilágban szétszórt sorstársak közül hánynak jut eszébe ez a jelenet, és kérésemre hányan olvasták el Jézus keresztútjának történetét? Mit szólna most, böjt felé menetelünkben cirénei Simon ahhoz, hogy valahol emlegetik a nevét…?
Böröcz Sándor