Keresztutak

Dr. Michael Bünker átnyújtja a gyülekezetet elismerő okiratot Szépfalusi Wanner Mártának, Szépfalusi István özvegyének

Negyven éven át az Ausztriában menedéket, illetve új hazát találó magyar evangélikusok pásztorolását, Mag. Szépfalusi István lelkész vezetésével az Ausztriai Evangélikus Egyház Magyar Lelkigondozó Szolgálata vállalta. A közösség gyülekezetté alakulását azonban mostanáig nem sikerült elérni. A nagy cél érdekében folytatott kitartó küzdelem, valamint az ausztriai és az anyaországi evangélikus egyház összefogása – a hitükhöz és anyanyelvükhöz egyaránt hűségesen ragaszkodók számára – elhozta a nagy terv megvalósítását. Négy évtizednyi várakozás után, február 21-én beteljesülhetett a közösség vágya: a gyülekezetté válás.

Az Ausztriai Evangélikus Egyház Magyar Lelkigondozó Szolgálatának küldöttsége az említett napon a Bécsi Evangélikus Központban gyűlt össze, hogy az Ausztriai Egyházfőtanács képviselőinek – Leopold Kunrath országos felügyelőnek és dr. Michael Bünker egyházfőtanácsosnak – ünnepélyesen átnyújtsa a gyülekezet alapító okiratát. Az eseményen a Magyarországi Evangélikus Egyház részéről a Nyugati Egyházkerület elöljárója, Ittzés János püspök volt jelen.

A magyar közösség ottlévő tagjainak nem kis meglepetésére a dokumentum-átadási ünnepség egy „ajándék” átvételével párosult. Az Ausztriai Evangélikus Egyház részéről megbízott egyházfőtanácsos ez alkalomból hozta nyilvánosságra az Evangélikus és Református Közös Egyházfőtanács döntését: megalakítottnak tekintik és elismerik az Ausztriai Evangélikus Egyház Magyarajkú Evangélikus Gyülekezetét. A határozatot a közös Zsinati Bizottság a legközelebbi ülésén fogja megerősíteni, a közösség viszont már mostantól gyülekezetként működhet.

Az ünnepség keretében az Ausztriai Evangélikus Egyház püspökének üzenetét is tolmácsoló dr. Michael Bünker egyházfőtanácsos köszöntőjében kiemelte: az új gyülekezet elismeréséhez az osztrák és a magyar evangélikus egyház közös útja vezetett. A felszólaló szerint a magyarajkú gyülekezet és az Ausztriai Evangélikus Egyház egyformán tapasztalta, hogy mit jelent kisebbségben, fokozott mértékben megélni a krisztusi küldetést, sónak és világosságnak lenni. A gyülekezet elismerése már jogi státust jelent. A következő lépés az egyezmény megkötése lesz, amelynél figyelembe veszik a gyülekezet sajátosságait.

„Az evangélikus reformációnak nagy egyháztörténeti igazsága, alapszabálya, hogy Isten igéjét anyanyelven kell hirdetni!” – hangsúlyozta Ittzés püspök és hozzátette: az idegennyelvű környezetben élők jobban érzik a szívre, egyházhűségre, nemzeti hovatartozás megtartására ható centrifugális erőt, ám a magyar nyelvű egyházi szolgálatban megtapasztalják az ezzel szembeni centripetális hatásokat is. Ausztriai magyar hittestvéreink végre ismét úgy hallgathatják az igét, „ahogy édesanyánk szíve alatt már hallottuk a szavakat. Bár új helyzetbe kerültek, továbbra is hordozzák magukban ezt az értékes örökséget.”

A Nyugati Egyházkerület elöljárója ünnepi beszédében megemlékezett a lelkigondozó szolgálat elindítójáról, működtetőjéről, a 2000. novemberében elhunyt Szépfalusi Istvánról. A gyülekezetalapítást szorgalmazó lelkész éppen ezen a napon ünnepelte volna 71. születésnapját. A rá emlékező Antal Imre, a Bornemisza Péter Irodalmi Társaság tagja szerint „biblikus, hogy a magvető nem lehet jelen az aratásnál, de az is biblikus, hogy az igazi keresztény nem magának vet! Az, hogy mi most ebben a történelmi pillanatban itt lehetünk, az elsősorban annak a negyven évi kitartó, fáradságot és megtorpanást nem ismerő munkának az eredménye, amit a Szépfalusi István neve fémjelez”.

Az Ausztriai Evangélikus Egyház Magyarajkú Evangélikus Gyülekezete megkezdte tevékenységét. Egyházi értesítőjükben közölt kérdésükre válaszolva egyre többen jelentkeznek: szívesen csatlakoznak a gyülekezethez vagy éppen támogatni kívánják működését. A gyülekezet fenntartására és a lelkészről való gondoskodásra az ausztriai és a magyarországi evangélikus egyház – az ígéretek szerint – kiemelt figyelmet fordít majd.

Csúcs Mária