Egyházunk egy-két hete

A Budai Egyházmegye ifjúsági találkozójának résztvevői

A Budai Egyházmegyében, az ifjúsági csoportok találkozóján február 22-én öt gyülekezet képviseltette magát a 13-ból(!) – az időben történt szervezések ellenére. Kiáltó jel ez, mely kérdőjellé görbült aznap délután. Már nem vonzó az evangélikus közösség, a jóízű találkozás öröme, más evangélikus fiatalok megismerése? Az ismeretlenek ismerőssé válása nem érdekes a tizen-huszonévesek számára? Ha így lenne, természetüknek mondanának ellent.

Hiszen nem hasonlítható semmi máshoz az, amikor röpke néhány óra alatt ismerőssé válik egy ismeretlen. Többször megakad rajta a szemem; egy-egy mozdulata, hanglejtése már nem hat olyan idegenül, miután vele egy körben vagy egy sorban ülve váltottunk egymással néhány szót. Egy közös bennünk: közünk van Krisztushoz. Ez elég ahhoz, hogy úgy tekintsek rá, mint akit meg lehet szólítanom. Nem magasröptűen. Csak természetesen.

Szükségem van a másik véleményének, „látásának” megismerésére? Hát persze! Jó hasonló gondolkodású emberekkel összeismerkedni? Ez nem kérdés! Erősít az ismeretlen ismerős lelkesedése, a velem egykorú, tisztán és fiatalosan gondolkodó „keresztény pajtás”, olykor „bajtárs” hangos gondolata, ügyes és kifejező rajza, vagy épp vidám éneke? Igen. Közelebb visznek engem hozzá hitének kételyei, életének mindennapi kérdései? Minden bizonnyal. De ezt már az ókori bölcs mondás is felismerte: „Similis simili gaudet” (Hasonló a hasonlónak örül). Elgondolkozom azon, mégis miért nehéz, miért döcögős ezt másoknak is felismerni?

Kimerült volna a fiatalokat megszólító, bátorító erő, amely őket egy közös találkozón való részvételre ösztönzi? Vagy csak a heti egyszeri találkozásra állnak rá az ifik, és ha már ki kell mozdulni, ki kell nyílni mások előtt, akkor az már túl sok a számukra? Vagy arról van szó, hogy kevés ifi csoport működik, és azok is „jól megvannak önmagukban”? Nincs igényük a kimozdulásra?

Hol hát a hiba? Hiányzik valami? Több kellene? Vagy a gyülekezeti közösségek tagjainak, fiataljainak találkozása a régmúlt idők letűnt árnya?

Egymás megismerése, Zászkaliczky Péter lelkész a világ világosságáról szóló gondolatai, a téma csoportos és egyéni kreatív feldolgozása, és a Large Room együttes bizonyságtevő szolgálata volt az, amely minket ezen a szombat délutánon összekötött. Jó volt együtt lenni, beszélgetni a budavári gyülekezetben. Aki eljött, annak tartalmasan telt a délutánja. Föltöltődhetett.

Hogyan tudjuk együtt levenni a pontok feletti görbületeket?

Balog Eszter és Horváth-Hegyi Olivér