Evangélikusok

Bizony csak mozaikok írására futja – három szép nap után – hazánk legnagyobb evangélikus gyülekezetéről. Mozaikok, melyeken át egy-egy tevékenység látszik, sokszor az sem teljességében. De fogadják olyan szeretettel, mint, amilyennel engem fogadtak a közelmúltban Békéscsabán.

A szeretetotthon

Faragott székely kapu barnállik a hatalmas hótömeg közepén. A hóval borított tuják gondozott kertet sejtetnek. Hatalmas ablakok, békés előterek, virágok odabent is. Szíveslátás a nővérek és a bentlakók részéről. „Üljön a mi asztalunkhoz, ne árválkodjék egyedül!” – invitálnak. Reggeli után a kápolnában áhítat van. A férfiak diakónusi felelősséggel választják ki az énekeket. Még a kis orgona is megszólal. „Tessék szólni hozzánk!” – kérik. Luther szavaival imádkozunk, azután meghallgatjuk az Evangélikus Élet írásmagyarázatát. A helyi újság híreiből értesülünk a gyászesetekről. Sok az ismerős, bólogatnak. Isten igéje éppen arról szól, hogy míg itt élünk, soha nincs késő, az Úr mindenkit tárt karokkal fogad országába. Még azokat is, akik eddig elkerülték az áhítat helyét. Másnap egymásnak adják az örömhírt: kisborjú született az istállóban. Van, aki ott is volt, segített neki a világra jönni. Új élet indul az öregek között.

A missziói kör

A gyülekezet belső magja, mozgatórúgója a missziói kör. Ők segítettek megrendezni a gyermekekkel való foglalkozást: ádventi koszorút kötöttek velük karácsony előtt. Ők állnak a kórházlelkész mellett, látogatnak és vigasztalják a kórházban fekvőket, de nem feledik az otthonukban egyedül élőket sem. Sütnek és hívogatnak, ha szeretetvendégség készül, énekkel és szavalattal színesítik a programot. Számon tartják a fiatalokat, segítik őket a hitben. Ők azok, akik kitekintenek a világba. Felelős tagjai az Evangélikus Külmissziói Egyesületnek, meghallgatják az élménybeszámolókat, imádkoznak a misszióban levőkért, munkálkodnak és adakoznak a leprások javára is.

Az ő hívásukra mentem, hogy ismertessem az Egyesület munkáját és evangélikus egyházunk részvételét a külmissziói szolgálatban. Tőlük kaptam szakszerű idegenvezetést az ország legnagyobb templomáról, és egyik tagjuk a hatalmas orgona csodálatos hangjával örvendeztetett meg. Jól látják Békéscsabán, hogy nagyon lé- nyeges az összefogott szolgálat azok részéről, akik komolyan veszik Jézus utolsó parancsát: „Tegyetek tanítvánnyá minden népet!” (Mt 28,19) Erre minden gyülekezetben szükség van. A másokért való imádkozás, a szolgálatkészség és anyagi áldozat missziói körré kovácsolja az egyes keresztényeket.

Az evangélikus gimnázium

Az impozáns épület már tíz éve újra az egyház használatában van. A gyerekek órarendjében helyet kapnak a különböző felekezetű hittanórák. Hitoktatóik többsége más tárgyat is tanít, így több a lehetőség a találkozásra, a nevelésre. Örömmel fogadtam hát a hívást, hogy tartsak meg egy pár hittanórát a gyerekeknek. Lelkes tanári gárdába csöppentem. A katolikus hitoktatónők azonnal kérték, hogy vonjuk össze az órákat, így ökumenikus diákcsoportok előtt beszélhettem a kül- és lepramisszió hazai lehetőségeiről, feladatairól.

„Az iskola, mely élni tanít”, s amelyben a „szeretet szellemisége kötelező” reményt ad arra, hogy Isten áldásával új nemzedékeket nevel fel, akik hiszik, hogy Isten nélkül élni lehet, de nem érdemes.

A lelkészek

Hogy láttam őket? Mindig beosztva, feladatra indulva, szolgálatra készülve. De mindig pontosan, tudva, hogy mi a feladat, és, hogy a másik hol van éppen. A szolgálati autók valamelyike akkor állt meg a szeretetotthon előtt, amikor kellett. Számon tartották azokat, akik szerettek volna még részt venni a szeretetvendégségen, fánkdélutánon, istentiszteleten. Ha arra volt szükség, elbeszélgettek az idősekkel, meghallgatták egy-egy tanuló szívfájdalmát.

Evangélikusságunk legnagyobb gyülekezetében biztos sokan vannak olyanok, akiknek nincs kapcsolata a gyülekezettel és az Istennel. De, aki kívánja, az mindig megtalálja a hozzá vezető testvért, lelkipásztort. Sok békéscsabai szolgájának mondta már az Úr: „Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára!” (Máté 25,21.) Imádkozzunk, hogy azok, akik most fáradoznak, ugyanezt a szót hallhassák egykor.

Nem említek név szerint senkit azok közül, akikkel találkoztam. Sokan vannak, sokan munkálkodnak Isten országáért. Egyedül övé legyen a dicsőség!

Mozaikok hazánk legnagyobb evangélikus gyülekezete életéből. Színes mozaikok. Mindegyiken keresztül mást és másként látni, de mindegyiken átragyog az, aki a világ világossága Békéscsabán is.

Bencze Imréné

Regionális hozzárendelés: Békéscsabai Evangélikus Egyházközség