A hét témája

Csütörtökön éjjel, fél tizenkettőkor lépett színpadra Gryllus Dániel. Ki gondolta volna, hogy fellépését legalább kétszáz fiatal hallgatja e kései órán nagy lelkesedéssel? Igaz, a hallgatóság nagyobbik része huszonéves vagy idősebb volt: a tinédzserek számára láthatólag nem túlságosan vonzó a citerazene.

Az 54 éves furulyaművész és zeneszerző, a Kaláka együttes lelke és vezetője magával ragadta a publikumot. Tematikai összefüggés nélkül „csak” zenélt. Többek között Ady Endre, Kányádi Sándor, József Attila, Tamkó Sirató Károly, Arany János és Jordán Tamás verseinek feldolgozásait adta elő, köztük gyermekverseket. Felcsendült egy indiai költemény is, aztán egy archaikus magyar népdal, majd a Hegyi beszéd dalsorozatból származó részlet és több zsoltárfeldolgozás hangzott el.

Az ismertebb melódiákat a közönség együtt énekelte a művésszel. Az utolsó dal – közkívánatra – a 113. zsoltár alapján a Sumonyi Zoltán által írt szövegre komponált Gryllus-muzsika volt: „Mily gyönyörűség íme lásd, amikor az atyafiak együtt muzsikálnak! Ott van az áldás, hiszed-é? Csak oda küld a mi Urunk pengő citerákat.”

Sz. K.