A hét témája

Színes és választékos. Kezembe véve a programfüzetet, ezek a szavak jutottak eszembe. Örültem, hogy ezt mondhattam. Ahhoz, hogy több mint másfél ezer fiatal tartalmasan el tudjon tölteni négy napot, a szervezőknek különösen is figyelniük kell az ifjú kereső vagy már hitben járó Szélrózsa-lakók igényeire. Ugyanis csak így jöhet létre találkozás a fiatalok által képviselt „kereslet” és a Szélrózsa kínálata között; olyan találkozás, amely érdekes, akkor és ott a legfontosabb, a hitéletbe beépülő és a jövőben is meghatározó. Akkor érezzük magunkat fontosnak, akkor tapasztaljuk meg, hogy „ez értem is van”, és akkor mozgunk otthonosan, ismerősen a rendezvényen, ha a temperamentumunknak, lelkiségünknek, érdeklődésünknek megfelelő programok közül választhatunk.

Az összejövetelen, amelyen egymást érik vagy akár fedik az élménnyel és ígéretes gondolatokkal kecsegtető programok, a másfél ezer jövő-menő résztvevő között mindenkinek lehetősége volt arra, hogy megálljon – egy percre vagy egy órára, ha kellett. Hogy Elcsendesedjen, és átélje Isten közelségét megtapasztalva a fölülről való feltöltődés örömét. A táborhely egyik szögletében a non-stop nyitva tartó Csendsátor és szolgálói voltak hivatottak arra, hogy őrizzék a csendet, s helyet biztosítsanak az esti imádságnak, az éjféli együtt éneklésnek, a közös vagy egyéni meditációnak. Az erdő csöndjében kanyargó „gondolatok ösvényén” haladva a fákra szegezett idézeteken való elmélkedés által megszólíthatóvá vált a Teremtő, a Megváltó és a Megszentelő. A közeli Öreg-tó partján két este a teremtésliturgia és -meditáció segített végiggondolni: kicsoda Isten, és kicsoda az ember ebben a teremtett világban.

A csillagok világával, a Hold éjjeli fényével, a gyertyák lángjával megvilágított, kacskaringós erdei sétány mentén halkan mondott zsoltárok, igék, versrészletek, Isten szeretetéről tanúságot tevő gondolatok várták a csendsétára érkezőket, hogy az Ige üzenete személyesen, minden vándorló számára külön-külön szólalhasson meg. Kis faházban teológushallgatók várták a beszélgetésre, lelkigondozásra vagy az együtt hallgatásra vágyókat. Az elcsendesedés felelősei azokra is gondoltak, akik az imagyakorlat más formái iránt voltak fogékonyak. A programfüzetben az ősi keresztény imaformák (hálaadás, bűnvallás, könyörgés, közbenjárás) voltak olvashatók, hogy ezek is elősegítsék az Istennel való közösség megtalálását.

Szél(rózsa)csend járhatta át a résztvevők napjait az előadások, találkozások, koncertek, mozgalmas délutánok kavalkádjában. Meghitten, a nagy dolgokat letéve, a kicsikért hálát adva. „Szélcsendben”.

Horváth-Hegyi Olivér