Keresztény szemmel

Az ember életének különböző korszakai vannak: csecsemőkor, gyermek-, ifjú-, felnőtt-, öreg- és aggkor. Hogyan látjuk a mesevilágban az egyes korszakokat? Rigácson Ferenczy Kálmánné ezt így mondta el nekem.

Amikor Isten megteremtette a világot, az állatokat s az utolsó napon az embert, magához hívta őket, s mindenkinek megmondta, hogy ki-ki meddig fog élni a földön. Először is az embert szólította: „Te ember, te légy a gazda a földön és mindenen, s éljél harminc esztendeig!” Sírni kezdett az ember, amikor meghallotta, hogy csak harminc esztendeig élhet. Panaszkodott az Istennek, de az nem hallgatta meg őt.

Isten magához hívatta a szamarat, s így szólt hozzá: „Te egész életedben húzzál, és nagy terheket cipeljél, nehéz munkát végezzél, és éljél kilencven évig!” Amikor meghallotta a szamár, hogy kilencven évig kell neki nehéz terheket hordoznia, kiabálni és sírni kezdett, és kérte Istent, hogy vegyen el valamennyit az éveiből. Meghallgatta őt Isten, és elvett belőle húsz esztendőt. Erre odaszaladt az ember, és kérte Istent, hogy adja neki azt a húsz esztendőt. Isten oda is adta neki.

Következett a kutya. Így szólt hozzá az Úristen: „Te kutya! Légy az embernek jó barátja, őrizd meg őt a rossz emberektől, és ugasd meg még a holdat is! Élj hetven esztendeig!” Ugatni, jajgatni kezdett erre a kutya, hogy mit csináljon ő hetven esztendeig. Kérte az Istent, hogy vegyen el belőle húsz esztendőt. Meghallgatta őt az Isten, s elvett az életéből húsz esztendőt. Az ember ezt is elkérte az Úristentől.

Utoljára magához hívta az Isten a majmot, s így szólt hozzá: „Te majom! Formára olyan legyél, mint az ember, annyi eszed legyen, mint egy gyermeknek, s élj ötven esztendeig!” A majom is sírni kezdett. Nem akart enynyi ideig élni. Kérte Istent, hogy vegyen el az életéből ugyancsak húsz esztendőt. Az ember addig kérte Istent, hogy azt is odaadta neki. Amikor az Úristen minden állatnak elrendelte az idejét, szétküldte őket, mondván: „Most menjetek el, és éljetek úgy, amint elrendeltem!”

Harmincesztendős koráig az ember úgy élt, boldogan és vidáman, hogy jobban se kellett. Harminc- és ötvenéves kora között születtek a gyermekei. Mindig többet dolgozott, és nagyobb terhet hordozott. Ezek voltak a szamár esztendei.

Ötventől hetvenéves koráig, mint egy kutya, őrizte a vagyonát, amelyet életében nehéz munkával megszerzett. Ezek voltak a kutyának az esztendei.

Hetventől kilencvenéves koráig kacagott, mint a kisgyerek. Úgy mászkált, mint a kisgyerek, úgy, mint a majom, mert ezek voltak a majom esztendei.

Azt gondolta az ember, hogy úgy fog élni, mint élete első harminc esztendejében, de nem így lett...

Hernád Tibor gyűjtése