A hét témája

– Miért van olyan kevés ruha azokon a néniken? – kérdezte négyéves kisfiam a benzinkútnál, nyári országjárás közben. Még ha engem faggatott volna, talán beugrik valami használható válasz az elmúlt évek anyai tapasztalatából. De ott sem voltam. Nagyapa használta fel a szabadságát arra, hogy unokáit kiművelje egy kicsit, megmutasson nekik országszerte sok szépet és jót, amiből egy fővároslakó év közben nem sokat lát. Nagyapa tanár, de nem a történelem a szakterülete, így hát alaposan felkészült rá, hogy az egri vár kapcsán majd állnia kell a kérdésözönt harcászati, lovaglási és egyéb témákban. A magukat kínáló „nénikre” és a fenti kérdésre azonban nem számított.

A benzinkútnál gyenge volt a nyári forgalom, a lengén öltözött lányok mégis megkímélték a kiskorú unokáival utazó hatvanas nagyapát. Így a kutakodó kérdés ellenére, kicsit erőltetve át is lehetett volna váltani a törökökre és Dobó Istvánra, ha meg nem zavarja őket egy fiatal, cingár férfi. Előbb gyakorlott főnökként még hátrébb utasítja az emeletes szandálokon imbolygó lányokat, majd lazán, ám vakmerően nekiszegezi a tekintetét a majd egy fejjel magasabb nagyapának:

– Mi a te hited, nagyfőnök?

Nagyapa tényleg olyan, mint egy indián nagyfőnök, talán ezért is szeretik az unokák annyira. Ha nem is hosszú, de sötét, nagy haja van. Ez a „mi a hited” talán valami szakzsargon, gondolja. Vagy csak gúnyolódik a fiatalember? Mindenesetre visszakérdez, talán tisztázódik valami, az unokák előtt mégiscsak meg kell állnia a helyét.

– Mondom én, mi a te hited, nagyfőnök? Valami hited csak van, ha ilyen pólóban jársz?

– Ja, a póló, tényleg – érti meg nagyapám a kérdést. Ez a kedvenc pólója. Évek óta ilyenben jár egész nyáron. Jó az anyaga, a színe, a mérete, és szép a girbegurba kis bárkarajz az elején. Csak időnként elfelejti, hogy az egész hátát betöltő Mevisz-címerből kimagaslik a vékony kereszt, és hirdeti mindenkinek, aki mögötte áll, hogy ennek a nagyfőnöknek „valami hite csak van, ha ilyen pólókban jár”.

Nagyapa készségesen beszélt a hitéről a lányok futtatójának, erre nem kellett előre készülnie. Mondott néhány szót az egyházról, néhány szót az evangélikus ifjúsági szövetségről, és mivel a fiatalember még mindig figyelmesen hallgatott, néhány szót a fogyatékkal élők közt végzett munkáról is. Ezzel aztán a beszélgetés be is fejeződött. Néhány pillanatra azonban összetalálkozott két világ.

Ittzés Szilvia