Oratio oecumenica

Hálát adunk, mennyei Atyánk, irgalmas szeretetedért, amellyel naponként körülveszel bennünket, és megáldod életünket. Sokszor olyan nehezen látjuk meg áldó kezed, mert a mindennapok gondjai, a munka terhe, a nem várt események feszültségei mind elirányítják rólad tekintetünket. Ilyenkor lenne a legnagyobb szükségünk arra, hogy észrevegyünk magunk mellett. Köszönjük, hogy te akkor sem hagysz el minket, és nem fordítasz hátat nekünk, amikor mi nem figyelünk rád, hanem mindenek között és mindenek felett hűséges Urunk vagy, aki békességed szövetségét ajándékozod nekünk. Add, hogy a te békességedben tudjunk élni.

Könyörülő Megváltónk, aki bűneink terhét vitted a keresztfára, hogy nekünk bűnbocsánatunk legyen; aki legyőzted a halál hatalmát, hogy mi az örök élet reményében bízva éljünk, hallgass meg minket, amikor hozzád könyörgünk naponként megerősödő, benned növekvő hitért, a bűnbocsánat kegyelméért. Hozzád könyörgünk beteg testvéreinkért. Nehéz a betegség terhének hordozása. Te, aki betegek gyógyítója, orvosa vagy, jól tudod ezt. Te látod a gyengeséget, az elesettséget, a kiszolgáltatottságot, de nemcsak nézed, hanem meg is hallod a hozzád esedező szót, és segítséget adsz. A te segítséged, gyógyító hatalmad legyen beteg testvéreink mellett. Adj erőt mindazoknak is, akik ápoló, gondoskodó szeretettel veszik körül őket.

Vigasztaló Szentlélek, hozzád fordulunk imádságunkban mindazokkal együtt, akik a gyász fájdalmát hordozzák szívükben. Kérünk, add számukra az elfogadó vigasztalást. Köszönjük neked, hogy akkor is könyörögsz értünk, amikor szánkból elfogynak a szavak, és szívünkre rátelepszik a sötétség. Köszönjük, hogy a legnagyobb mélységbe is elkísérsz bennünket, és ott is erősítesz, ahol már minden emberi erő elfogyott.

Légy áldott, Atya, Fiú, Szentlélek, mert nem hagysz magunkra életünk során, hanem áldásod kísér minden utunkon. Kegyelmedből élhetünk minden napon. Vigasztalásodhoz menekülhetünk minden próbatétel között. Légy áldott, mert kérhetjük: hallgasd meg imádságunkat. Ámen.