Keresztutak

Háromnapos konferencia zajlott ezen a héten a Parlamentben Állam és egyház az egyesült Európában címmel. A széles körű szakmai fórum második munkanapján az állam és az egyházak viszonya, valamint az egyházfinanszírozás kérdésköre áll majd a középpontban. A jelentősnek ígérkező eseményről természetesen lapunk is igyekszik beszámolni. Elöljáróban e helyütt most arra teszünk kísérletet, hogy összefoglaljuk a mintegy két esztendeje kormányzó koalíciónak a történelmi egyházakhoz való viszonyát tükröző intézkedéseit.

Szocialista források szerint is meglehetősen kapkodó, átgondolatlan kormányzati intézkedések jellemzik az elmúlt két esztendőt egyházpolitikai téren, hacsak nem abban véljük tetten érni a tudatosságot, hogy a kabinet számos esetben a történelmi egyházak rovására preferálta a kisegyházakat.

A rögtönzések sorát közvetlenül a parlamenti választások után Csabai Lászlóné, az MSZP egyik vezető politikusa nyitotta meg. Annak idején ő hozta nyilvánosságra a szocialisták azon szándékát, hogy az egyházakat ki akarják vonni a címzett és céltámogatások addigi rendszeréből. A Fidesz padsoraiban helyet foglaló Semjén Zsolt, a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke emiatt akkor a Házban interpellációt intézett Lamperth Mónika belügyminiszterhez, aki cáfolta Csabai Lászlóné kijelentéseit.

Nem sokkal később Szalay István, a Miniszterelnöki Hivatal egyházi ügyekkel foglalkozó titkárságát irányító akkori államtitkár bejelentette, hogy a jogszabályokból törölni kívánja a „történelmi egyház” kifejezést. Az államtitkár azonban az erőteljes társadalmi tiltakozás miatt gyorsan visszakozott, és azt hangoztatta, hogy ebben a kérdésben „optikai csalódás áldozata” lett.

Aztán jött a pedagógusok fizetésemelése, amelyből „kifelejtődtek” a hitoktatók. Pápai Lajos győri római katolikus megyés püspök erre úgy reagált, hogy a „választások után az egyház a kormánytól megkapta az első pofont”. Álláspontját az is alátámasztotta, hogy a kormánytöbbség leszavazta azt a Ház elé terjesztett törvénymódosító javaslatot, amely megteremtette volna a hitoktatók béremelésének az alapjait. Az ügy mégis megoldódott, mert az oktatási tárca végül elfogadta az ellenzék, valamint a történelmi egyházak érvelését, és a hitoktatókra is kiterjesztette a béremelést.

Néhány hónappal később nyilvánosságra került a szociális törvény módosításának koncepciója, amely ellen a történelmi egyházak 1998 óta nem tapasztalt hevességgel tiltakoztak. Kiderült ugyanis, hogy az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium által kidolgozott javaslat korlátozná azt a jogukat, amely alapján részt vehetnek a szociális alapellátásban. Kikerülnének a más törvényekben, illetve a kormánnyal kötött megállapodásokban és a nemzetközi szerződésekben is biztosított alapjogok, valamint az egyházak autonómiájából adódó kedvezmények. Az egyházaknak még azt az alanyi jogát is törölték a törvényjavaslatból, amelynek alapján addig szociális intézményeket létesíthettek. Mindezt ugyanis a jogalkotók a helyi önkormányzatok engedélyéhez kötötték, kiszolgáltatván ezzel az egyházakat a települések pillanatnyi politikai csatározásainak. A javaslat az Egyházi Fenntartók Tanácsának megszüntetését is szorgalmazta, amelynek a tagjai már nem vennének részt az újonnan létrehozandó Szociálpolitikai Tanács munkájában.

A javaslat miatt Veres András püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Kar titkára, Bölcskei Gusztáv református püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke, valamint D. Szebik Imre evangélikus püspök, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke közösen aláírt levélben fordult Csehák Judit akkori szakminiszterhez. Ebben kifejtették, hogy „a tervezetet áttekintve döbbenten állapítottuk meg, hogy abból az egyházak számára (…) biztosított alapjogok, bizonyos területeken pedig az egyházak autonómiájából adódó kedvezmények kikerültek”.

Mindezzel szinte egy időben az egyházfinanszírozási törvény módosítási szándéka is hatalmas indulatokat gerjesztett. A kormány ugyanis a több kisegyház kezdeményezését felkaroló SZDSZ unszolására bejelentette, hogy módosítani kívánja az előző, polgári kormány hivatali idejében elfogadott jogszabályt. Ismert: ez az egyházak finanszírozását a valós társadalmi jelenlétüket tükröző népszámlálási adatokhoz kötötte. Az SZDSZ ellenben azt kívánta elérni, hogy az egyházfinanszírozási rendszer továbbra is a személyi jövedelemadó felajánlott egy százalékára alapuljon.

Mádl Ferenc köztársasági elnök a kormányfő társaságában fogadta a történelmi egyházak képviselőit, Medgyessy Péter azonban a megbeszélésen világossá tette, hogy nem támogatja az államfőnek az egyházfinanszírozásra vonatkozó kompromisszumos javaslatát. Ennek megfelelően a parlamenti többség mind a két törvényt a kormányzati elképzelésnek megfelelő módon módosította.

A szociális törvénycsomagot Mádl Ferenc köztársasági elnök ugyan újragondolásra visszaküldte a Parlamentnek, de azt a kormánytöbbség másodszor is – változtatás nélkül – elfogadta. Emiatt a Magyar Katolikus Püspöki Kar az Alkotmánybírósághoz fordult. A rendszerváltás óta ilyenre még nem volt példa! Nemrégiben az Alkotmánybíróság – Semjén Zsolt és Salamon László beadványára – megállapította a törvény alkotmányellenességét, és megsemmisítette az egyház által sérelmezett paragrafust.

Sajnos ugyancsak a történelmi egyházak érdekeit sértő elképzelése a kormánynak a társadalombiztosítási törvény módosítása. Ezt szintén anélkül terjesztette a Ház elé, hogy előtte konzultált volna az érintettekkel. A tervezet ellen a három legnagyobb magyarországi történelmi egyház vezetője ezúttal is közös levélben tiltakozott. Azt kifogásolták, hogy a javaslat az újonnan felszentelt papoknak és a pályakezdő lelkészeknek kötelező módon rendelné el a magánnyugdíj-pénztári tagságot. Levelükben kifejtették: „Az egyházi központok a minimálbér alapulvételével központilag fizetik meg utánuk a nyugdíjbiztosítási és egészségbiztosítási járulékot.” Az egyházvezetők nehezményezték továbbá, hogy a „módosítás elkészítője figyelmen kívül hagyta az egyházi személyek speciális szolgálati viszonyát”.

A sorozatos kormányzati bakik nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy nyugdíjazás címén menesztették Szalay Istvánt, a Medgyessy-kormány egyházi ügyekkel megbízott első államtitkárát. Utódjának a válságmenedzselés szakértőjének tartott Gulyás Kálmánt nevezték ki. Államtitkári kinevezése előtt ugyan ő sem foglalkozott egyházi ügyekkel, de kinevezése óta a Miniszterelnöki Hivatalban egy háromfős – az azóta már visszavont egyházpolitikai kormányprogramot jegyző – szakértői testület is működik. Miután a kormány jelenleg éppen átalakulóban van, a kötelező jóindulattal fel lehet tételezni, hogy pozitív, az eddiginél gyümölcsözőbb kapcsolatokat eredményez majd a kormány – remélhetőleg szintén módosuló – egyházpolitikai koncepciója.

Az ellenzék mindazonáltal úgy látja, hogy a kormánynak jelenleg egyáltalán nincs egyházpolitikai koncepciója. Lapunk kérdésére Semjén Zsolt elmondta: azt is nehezményezi, hogy az egyházi műemlékek megkezdett felújítására nincs kellő fedezet a költségvetésben. Mivel pedig a volt egyházi ingatlanokért kapott pénzbeli kártalanításból beindított egyházi építkezéseket is áfakötelessé tették, a beruházások jócskán megdrágulnak. Ez tehát eleve megkurtítja az ingatlanrendezési keretet is.

Jáky László