Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2004 - 40 - Még egyszer a Waldorf-iskolákról (válasz)

EvÉlet - Lelki segély

Még egyszer a Waldorf-iskolákról (válasz)

Kedves volt diák!

Istennek adok hálát, hogy eljuttatta Önhöz a Waldorf-szellemiségtől óvó lelki segély mentőcsomagját! Hiszen bár saját bevallása szerint nem ismeri és nem éli az antropozófia tanítását, levelének minden sora arról tanúskodik, hogy a Waldorf-iskolában eltöltött tizenkét esztendő hatásai mélyen beszivárogtak gondolkodásmódjába, és bizony antropozofikus a világnézete.

Tulajdonképpen pontosan azért veszélyes ez a tan, mert szellemisége rejtetten, láthatatlanul téveszti meg a jóhiszemű embert. Természetesen hazánkban vallás- és világnézeti szabadság lévén mindenki abban hisz, amiben akar, és ez azt is jelenti, hogy meggyőződését bátran hirdetheti is. Amikor engem mint Krisztus-hívő evangélikus lelkészt arra kérnek, hogy fejtsem ki álláspontomat például a Waldorf-pedagógiával, az UFO-hittel, a reinkarnációval, a feng shuival vagy a kabalával kapcsolatban, akkor én mindezeket egyenként a Szentírás mérlegére teszem, és ha ott könnyűnek találtatnak, akkor elvetem, szemétre dobom, és senkinek sem javasolom őket, mert ha javasolnám, hűtlen lennék az én megváltó drága Uramhoz, akit „lelki és gondolkodási kényszerűségek” nélkül, szabad elhatározásomból imádok és követek.

Levelében leírja, hogy a Waldorf-pedagógia „arra nevel, hogy szabadon kételkedjünk” és segít, hogy megtaláljuk azt az utat, amely nekünk (vagy családunknak) tetszik. Őszinte szeretettel szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy az ember alaptermészetében ott rejlik a kételkedésre való hajlam, erre nem kell megtanítani – érdemes elolvasni az Ószövetségben, hogy ezt ki ültette el benne: 1Móz 3,1–6. Továbbá ne feledkezzen meg arról sem, hogy nem az az igaz út, amelyik nekem vagy a családomnak megtetszik, hanem az, amelyiket Istennek szent Fia kijelölt. Ő pedig saját magáról nyilatkoztatja ki, hogy ő az út, az igazság és az élet, és hogy nincs más út rajta kívül az Atyához és az üdvösséghez (Jn 14,6; Jn 6,40; 8,12 és 31–32). Szívből kívánom, hogy ezt az utat találja meg, hogy a személytelen „világ fölött álló hatalom” helyett találkozzon a feltámadott Krisztussal, aki végtelenül szereti, és személyesen gondja van Önre! Szíves figyelmébe ajánlom a kérdésről a következő könyvet: dr. Lothar Gassmann: Az antropozófia keresztyén szemmel. Evangéliumi Kiadó, Budapest, 1999.

Szeretettel: Szőkéné Bakay Beatrix