Egyházunk egy-két hete
Baráti beszélgetés gimnáziumainkról
Kötetlen, baráti beszélgetésre invitálta a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület öt egyházmegyéjének lelkészeit két soproni középfokú oktatási intézményünk, a Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) és Kollégium, valamint az Eötvös József Evangélikus Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola igazgatója, Tölli Balázs és Gottschling Gábor.
Az intézmények vezetői szándékuk szerint amellett, hogy meg kívánták mutatni iskolájukat, beszélgetni szerettek volna hétköznapjainkról, ünnepeinkről, továbbá közösen szerették volna a választ megkeresni arra, hogy mit tehetünk, tehetnénk egymásért, hogyan vehetnének részt soproni középiskoláink egyházkerületünk gyülekezeteinek életében, végül hogy miként és mivel segíthetnék a lelkészeket szolgálatukban.
A találkozóra százhúsz meghívót küldtek ki a kerület lelkészeinek azzal a külön kéréssel, hogy a szervezés és az ebéd miatt jelezzék, részt tudnak-e venni az eseményen, vagy sem. Az első csalódás az volt, hogy mindössze tucatnyi lelkész jött el a találkozóra. A második pedig az, hogy a távolmaradók még csak arra sem érdemesítették a szervezők fáradozását, hogy egy telefonhívással vagy levéllel kimentsék magukat. Valóban csak enynyit ért volna ez a kezdeményezés? Ennyire érdektelen volna az, hogy milyen feltételek között működnek gimnáziumaink? Vagy pusztán hanyagságról volt szó? Luther Márton szavait idézem: „Isten szorgalmat és hűséget követel minden hivatásban, mert aki kicsiny dolgokban hanyag, az a nagyobbakban sem különb.”
Pedig aki eljött, az nem csalódott. Tölli Balázs és Gottschling Gábor először a Líceumot mutatta meg az érdeklődőknek, majd az Eötvös következett, végül a Hetvényi Lajos Kollégiumban ért véget a körút. Ezt követően már fehér asztal mellett folytatódott a diskurzus. Az ebédnél soproni ízekkel és zamatos soproni borokkal kedveskedtek a vendéglátók. A gyér érdeklődés mindenesetre nem szegte kedvét Tölli Balázsnak, akinek feltett szándéka, hogy ezeket a találkozókat a jövőben is meghirdeti. Csak remélni lehet, hogy hívását egyre többen hallják majd meg.
Kiss Miklós