Kultúrkörök

„De akármilyen szép a család, jelentős a mű, legcsodálatosabb közös alkotásunk mégis: a viszonyunk (…), egy kapcsolat erejét, gyengéjét nem az mutatja meg, hogy mennyire rángatják, hanem hogy mekkora rángatás nem képes elszakítani.”

Németh László, számos történelmi dráma írója nyitott szemmel és lélekkel látja és éli át a háború utáni évek, az úgynevezett kibontakozás okozta mindennapi társadalmi drámákat. Egy kis család életén át ad betekintést a hatvanas évek sokszor kétségekkel vagy éppen titkolt fájdalmakkal teli, nehéz útkeresésébe. Útkeresésbe, melynek segítője, összetartó ereje a nő, az összeroskadást legyőzni akaró (kényszerülő!) feleség, anya…

Feledhetetlen pillanat a nyitójelenet, amikor a munkából fáradtan, nehéz bevásárlótáskával hazatérő Kata asszony – feleség és anya – a székre roskad, de alig veti le a cipőjét, kislánya máris hozza a sürgősen vasalni való ruhát, cseng a telefon, jön a gondnok a fizetnivalóért, és közben vacsorát kell készíteni a családnak… Vajda Márta kitűnő alakításában a zsúfolt nézőtéren ülők közül sokan magukra ismernek – felszisszennek vagy elmosolyodnak. Mindez előrevetíti a következő történéseket, a mindannyiunk számára ismert képeket a közelmúltból (?): vacsora közben a mindennapi események megbeszélése, generációs vita az apa és a fiú (Kárpáti Tibor és Szabó Péter) között, a testvérek közötti ellentét, némi ösztönzéssel telítve (Vica szerepét Juhász Mónika játssza), mely már-már durvaságba torkollik… A kedves egykori tanár úr (Bitskey Tibor Kossuth-díjas érdemes művész alakítja) – akit az anya elbeszéléséből és rajongása által a családtagok, a barátok mint az igazi tanár példaképét ismernek meg – váratlan megjelenésével mindenkor a nyugalmat teremti meg. Néha csak egy mozdulatával, máskor egy csendes mosolyával… Jól ismeri a kis családot, de közelről ismeri a háború hozta idők mélységeit is.

Sokszor fogadja nevetés Klára (Szoboszlai Éva) segéd-házfelügyelő munka közbeni bohókás jeleneteit, mozdulatait, pedig viselkedését csak a messziről idekerült, nagyon is más világban élő nő, a fiatal apáca kényszerű helykeresése, tisztaságának, hitének megóvása motiválja. Megalázottságában talán ezért is tud halk, belülről jövő szavaival oly megdöbbenést vagy éppen átélést kiváltani változó érzelmű környezetéből.

Németh László nagy családjának köszönhetően jól ismeri a női lélek titkait, a dolgozó nő sorsát, kiszolgáltatottságát éppen úgy, mint a női önfeláldozást, a családanya hittel teli közösségi összetartó erejét. Számos regénye, drámája tanúskodik erről. Nem véletlen, hogy a veszprémi Petőfi Színház 1963 októberében oly nagy sikerrel mutatta be a Nagy család első részét. Az érdeklődés és a nagy siker ma is változatlan. Az elszomorító csak az – s ezt ki is kell mondanunk –, hogy az író témaválasztása, jobbításra törekvése ma is időszerű. Sok megértésre, összetartásra, régi példák felemlítésére van szükség, hogy a kis és nagy családok – belső és külső támogatással – megtalálják azt az összetartó erőt, melegséget, melyre nagyszüleink oly szeretettel emlékeznek vissza. Ebben nyújt nagy segítséget áldozatos munkával az Evangélium Színház Udvaros Béla rendező fáradhatatlan vezetésével, ötletgazdagságával, illetve művészgárdájával, melynek tagjai a kisebb szerepek alakítóiként is mindig nyújtanak feledhetetlen pillanatokat, mint Melis Gábor, Mészáros Szilvia, Milka Julianna, Gyurin Zsolt, Rácz Géza és Medgyessy Pál. Az előadás díszlet- és jelmeztervezője Huros Anna Mária.

Schelken Pálma