A hét témája
Nyárias húsvétot ünnepelnek az idén az ortodoxok
Az ortodox keresztények idén május elsején ünneplik a húsvétot. A magyarázat: az ortodoxok a Julianus-naptár szerint tartják az ünnepet, amely az első tavaszi teliholdat követő első vasárnapra esik. Mivel pedig a Julianus-naptár szerint a tavasz nem március 21-én, hanem – a Nyugaton meghonosodott Gergely-naptárhoz képest – 13 nappal később kezdődik, idén május elsején lesz az ortodox húsvétvasárnap.
„Újból és újból el kell ezt magyaráznom a nyugatiaknak, de szívesen teszem. Nyári ünnepség lesz, már előre örülök” – mondja a hatvankilenc éves Szteliosz atya, az athéni Agiosz Dimitriosz-templom ortodox papja.
A keleti egyházi hagyományoknak megfelelően az ortodox keresztények nagyobb pompával ünneplik meg a húsvétot; úgy, ahogyan a nyugati keresztények karácsonykor ünnepelnek.
Nagycsütörtökön celebrálják az ortodoxok egyik leghosszabb – csaknem négy órán át tartó – szentmiséjét. Nagypénteken körmenetben vonulnak végig az utcákon. Húsvét idején még azok is elmennek templomba, akik különben az ortodoxiát puszta hagyománynak tartják.
A szigorúan vallásosak negyven nappal húsvét előtt kezdenek el böjtölni, a többség azonban csak nagyhéten tartja a böjtöt úgy, hogy a hét első három napján nem fogyaszt húst. Nagycsütörtöktől azután a legtöbb görög és ciprusi ortodox már olajat sem fogyaszt, nagypénteken pedig országszerte jóformán semmi olyan nem kerül az asztalra, aminek bármi köze lenne az élvezetekhez.
Nagyszombaton éjfélkor Krisztus feltámadását ünneplik az ortodox templomokban. Húsvétvasárnap nyárson sült bárányhúst esznek, és vörösbort isznak hozzá. Minden arra járó idegent megvendégelnek, mert az évnek azon a napján senki sem maradhat magára.
Az ortodox hagyomány is ismeri a húsvéti tojást. Ellentétben azonban a Nyugattal, nem rejtik el a tojásokat, hogy a gyermekek megkeressék őket, hanem koccintanak velük. A többnyire pirosra festett, keményre főzött húsvéti tojások ott sorakoznak a terített asztalokon. A tojás lekerekített felének „hátsó”, a hegyes felének „orr” a neve. Orr az orral, hátsó a hátsóval koccint, s akinek ép marad a tojása, az a néphit szerint szerencsés lesz. Ajánlatos azonban óvatosnak lenni, mert csalók is akadnak, akik fából készült festett tojásokat csempésznek az asztalokra, hogy ők vihessék el a pálmát.