)
Gyermekvár
Kedves Gyerekek!
|
|
Füller Tímea segítségével megismerkedhettek Jónával, aki a kapernaumi százados házában lakik. Jóna és barátja, Simon sok csodát lát Jézus földi életéből, ezeket el is mesélik nektek. Minden történet végén egy-egy rejtvényt oldhattok meg. A helyes megfejtést minden alkalommal küldjétek el a szerkesztőség címére (Evangélikus Élet szerkesztősége, 1085 Budapest, Üllői út 24.). A borítékra írjátok rá: Gyermekvár. A hetedik rész után sorsolást tartunk, amelyen három szerencsés megfejtő értékes könyv- és játékcsomagot nyer. Aki minden alkalommal beküldi a helyes megfejtést, annak a neve hétszer kerül a kalapba, így nagyobb esélye van arra, hogy nyerjen.
Jó szórakozást kívánok szeretettel: Boda Zsuzsa
– Jóna! Jóna!
Eszter mama rosszkedvűen csóválja a fejét. Hol lehet megint ez a gyerek?! Nem szereti, hogy mindig elkószál, különösen most, amikor ennyi idegen van a városban. Ki tudja, kifélék, mifélék. Bezzeg míg kicsi volt, mindig ott sürgött-forgott a sarkában. Ha söpört, a csöppség már hozta is a lapátot. Ha mosogatott, Jóna eltörölgette az edényeket, és ügyesen a helyükre rakta őket. Néha azt kívánta magában: bárcsak örökké ilyen kicsi maradna a kisfia. De hát az élet más. A gyerekek úgy nőnek, mint a gomba! Ez a Klaudiusz is… Úgy tűnik, mintha most született volna. Nemrég nevezte el őt Eszter mamának, s lám, lassan nősülni készül. De várjunk csak! Ő talán tudja azt is, merre csavaroghat ez a haszontalan gyerek.
– Klaudiusz úrfi, nem látta véletlenül Jónát? – Eszter mama alázatosan meg is hajol, miközben felteszi a kérdést, de a fiatalember pironkodva felemeli.
– Ugyan, Eszter mama, előttem nem kell hajlonganod. Mi anélkül is tiszteljük egymást. Én téged, hisz nevelőm, anyám helyett anyám voltál, és te is engem, mint a kenyéradó gazdád fiát. Tudom, hol van Jóna. Simon Péterékhez küldte el apám egy kis levessel, friss kenyérrel. Tudod, az anyósa, szegény Anna néni súlyos beteg, talán fel sem épül. Így a lányának most nagyon sok a dolga. Biztosan jólesik nekik, hogy gondoltunk rájuk.
Eszter mama könnyes szemmel hallgatja Klaudiusz szavait. Kedveli ezt a nyurga legénykét. Milyen szép, értelmes fiatalember lett belőle! Pedig amikor elveszítette az édesanyját, mindenki hogy aggódott érte. Jónával is mennyit foglalkozik ez a kedves fiú: írni és olvasni tanítja. És most Simon Péter anyósáról is milyen szeretettel beszélt, pedig semmi közük nincs egymáshoz. Klaudiusz apja római százados. Csodálatos ember. Hatalmas kegyelme az Istennek, hogy éppen ők kerültek ide. A többi városból nagyon sok panaszt lehet hallani. Az ottani rómaiak sokat kegyetlenkednek, és rossz dolgokat tesznek. Ők meg milyen áldott jó emberek; még a betegekkel is törődnek!
Na, de ott jön már Jóna! És ki ugrabugrál mellette? Egek, hisz ez a kis Simon! Hát nem azt mondta Klaudiusz, hogy haldoklik szegény nagyanyja? Akkor mit keres itt Jónával? – De nem kell sokat morfondíroznia, mert Jóna és a pajtása egyenesen hozzá fut, és egymás szavába vágva meséli:
– Édesanyám, édesanyám, képzeld csak!
– Jött ez a Jézus, megfogta a nagymama kezét, és ő már fel is kelt.
– Igen! Én is láttam! Anna néni talpra ugrott. Olyan volt, mintha hirtelen megfiatalodott volna.
– És most mindenki ujjong, és dicséri Istent.
Eszter mama alig győzi kapkodni a fejét. Mi történt?! Anna meggyógyult?! Honnan jött ez a Jézus? Hogyan? Zavarában ezt kérdezi:
– És most mit csinál a nagymamád, Simon?
A kisfiú csodálkozva néz rá.
– Hát mit csinálna? Ebédet főz, és friss vizet hoz a kútról a vendégnek. Így illendő, nem?
Eszter mama a fejét csóválja, és összezavarodva néz a két izgatott fiúra.
– Ezt nekem is látnom kell! – kiáltja végül, és szaladva indul Simonék házához.
Nagy tömeg fogadja őt. Mindenki látni akarja a meggyógyított Annát, és beszélni akar a csodatévő Jézussal.
– Valóban csoda történt! – kiáltja Eszter mama, amint átöleli Annát. Örömükben mindketten sírva fakadnak.