Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2005 - 14 - A Nagy Könyv

Keresztény szemmel

A Nagy Könyv

Avagy: lehet-e még szavazni?

„Ki mit olvasott utoljára? És Te? És Ön? És Kend? Tetszett? Mennyire? Feledhető? Vagy megrázó volt? Esetleg megváltoztatta az életét?” – olvasható annak az új, televízióban, interneten, könyvtárakban játszható játéknak a honlapján, amely az olvasás népszerűsítésére hivatott. A BBC-től vett licenc alapján készülő műsorban hónapokon keresztül ismert közéleti személyiségek mutatják majd be kedvenc könyvüket, egyszersmind felkeltve a nézők kíváncsiságát is az adott regény iránt (Vajon X. Y.-nak miért tetszett? El kellene olvasni…).

Az első műsorok már adásba is kerültek. (Kicsit emlékeztetnek engem arra, amikor jó pár éve, a 100 éves a mozi című sorozatban Szabó István Oscar-díjas rendező számolt be filmélményeiről, egészen személyes hangnemben ajánlva az egyes filmalkotásokat.) Mint olvasó az olvasóhoz szólnak, teljesen szubjektíven, és az ilyen mindig nagyon érdekes, mert bizony sokat elárul egy emberről az, hogy melyik könyv és miért hat rá, miért nem tudja elfelejteni, miért tartja az éjjeliszekrényén, a keze ügyében, és miért nyitja ki újra meg újra…

A sorozat célja világos: minél többen minél többet olvassunk, szeressük az irodalmat, ráadásul ne csak szobánk csendjébe elvonulva élvezzünk egy-egy nagyszerű könyvet, hanem beszéljünk róla, ajánljunk, urambocsá „kampányoljunk” mellette! A játékban ugyanis minden „érintett” – azaz mindenki, aki valaha is olvasott olyan könyvet, amely tetszett neki – szóhoz juthat a technika jóvoltából, voksolhat kedvencére, s ezzel beszavazhatja egy listára. Valamikor az év végén sor kerül majd az eredményhirdetésre is; megtudhatjuk, hogy melyik könyv lett Magyarország kedvence 2005-ben.

No de nem is a játékszabályok ismertetése végett kezdtem el írni, hanem azért, mert már megint „ugyanaz” jutott az eszembe… A Nagy Könyvről – a Könyv, a könyvek könyve. Békés Pál író szavai szerint: „Manapság sokkal kevesebbet olvasunk, mint korábban – bizonyítják egybehangzóan a statisztikák. De még így is, még most is könyvek kísérik végig életünket az első mesekönyvtől a tegnapi bestsellerig, az iskolai kötelezőktől a nagy, megrendítő olvasmányélményekig.” (http://www.anagykonyv.hu/)

Eljátszom a gondolattal… Mi kíséri végig az életemet? Mi az, ami megrendít, lebilincsel, hozzám szól, belém ivódik, átformál? Számomra a Nagy Könyv, az „életemet megváltoztató könyv” egyértelműen a Szentírás. Belőle ismerhetem meg Jézus Krisztus szavait, cselekedeteit, Isten törvényét és evangéliumát, az ember természetét és Isten szándékát. Örülök annak, hogy személyes kontaktusban lehetek a „szerzőjével” is; nemcsak egy dedikálás erejéig, hanem naponta beszélhetünk… Vannak ugyanis kérdéseim a könyv kapcsán, amelyeket ő megválaszol. Egyes részeit újra és újra elő kell vennem, annyira fontosak. Mások csak idővel engedik megfejteni magukat. És arról sem hallgathatok, hogy olvasmányélménynek is páratlan: fordulatban, történetben gazdag a Könyv, minden idők legnagyobbja. Tiszta szívből ajánlom mindenkinek – „kampányolok” –, annál is inkább, mert tudom: sokak könyvespolcán ott van, talán csak a kelleténél ritkábban nyitják ki…

A szavazójáték internetes oldalán közzétett, többek között írók, költők, szerkesztők által felállított könyvlistákban eddig még nem sikerült felfedeznem a Bibliát. Persze elképzelhető, hogy be sem nevezhető, hiszen műfaját tekintve nem regény. Krúdy, Thomas Mann, García Márquez és Jonathan Swift névsorában a szentírók: Lukács evangélista vagy Pál apostol, esetleg Ézsaiás próféta talán különösen festenének. Isten Igéje ennek ellenére minden idők legnagyobb bestsellere, és hála neki, Szentlelke által milliók és milliók napi olvasmánya, leg-leg-legje, Nagy Könyve.

A könyvek könyve olvasójának lenni nem elegendő. Minthogy nem regényről van szó, valami egészen különlegeset tartogat a számunkra: belőle Isten ajándékaként hit és élet születik. Mert lapjai nem holt betűket rejtenek. A testté lett Ige, az élő, értünk meghalt és feltámadott Krisztus szólít meg általa. Amit ő mond, illetőleg amit olvasok, igen, tetszik, másutt megrázó, semmiképpen nem feledhető, és gyökeresen megváltoztatja az életemet…

Ha lehet, akkor a fenti indoklás mellett kategórián kívül szeretnék leadni egy szavazatot a Bibliára.

Kőháti Dorottya