Keresztény szemmel

Az induló esztendő legnagyobb sporteseményét, a Németországban megrendezendő labdarúgó-világbajnokságot ismét csak kívülről szemlélhetjük. Nem jutottunk be a legjobbak közé, kiestünk, elbuktunk a selejtezőkön. Hiába, úgy látszik, ez a magyar átok: „…balsors akit régen tép…” – énekeljük nemzeti imánk örök-aktuálisnak vélt sorát édes-bús önsajnálattal, kötelező hungaropesszimizmussal…

Ezzel szemben az induló év számos területen a pályára lépés, a játékba lendülés lehetőségeit kínálja. Öröm, hogy az Északi Egyházkerület megtalálta új vezető pásztorát, csapatkapitányát. Isten adjon kreatív bölcsességet, türelmes szeretetet, töretlen játékkedvet Fabiny Tamás „edzőtársamnak”! Bizalommal várjuk ünnepélyes pályára lépését, melyre március utolsó szombatján a miskolci evangélikus templomban kerül sor.

Reménység szerint legtöbb gyülekezetünkben is folyik már a csapatépítés izgalmas munkája. A régi, hűséges játékosok mellett – részben helyettük – újaknak kellene pályára lépniük a közeljövőben. Az egyházi törvényeink szerint hatévente esedékes általános tisztújítás keretében gyülekezeteinkben több száz felügyelő, gondnok, pénztáros és egyéb szolgálattevő, összességében több ezer, csapatmunkára, összjátékra kész és képes presbiter kerestetik. Nélkülük a legjobb képességű csapatkapitány, lelkipásztor is kudarcra, kiesésre van ítélve (lásd Lothar Matthäus vesszőfutását…).

Hasonló kihívások előtt állunk egyházmegyei, egyházkerületi és országos szinten is. A feladat cseppet sem könnyű, hiszen itt valóban „amatőr játékról” és nem jól fizetett sportállásokról van szó. Csak remélni tudjuk és imádságban kérhetjük, hogy sokan meghallják az aratás Urának elhívó szavát, és engedelmeskedjenek neki. Talán e sorok olvasói között is akadnak megszólítottak és elhívottak…

E közben a jövőnket meghatározó egyházépítő munka közben – ki ne tudná – 2006 tavasza a parlamenti, ősze pedig az önkormányzati választások próbás idejét hozza. Itt már nemigen beszélhetünk amatőr játékról: ez esetben jól fizetett „profik” mérkőznek meg egymással. Üdvös lenne, ha a küzdő felek tudatában lennének annak, hogy küzdelmük árát mi, a nézők, a szurkolók fizetjük meg. S bizony reális a veszély – lásd: magyar foci –, hogy kiürül a nézőtér, ha a küzdő felek minden lehetséges és lehetetlen eszközt felhasználva csak egymással, egymás sárba döngölésével vannak elfoglalva, és nem a közönségnek, mi több, a közönségért, az egész közösségért játszanak.

A politikában sem szabad egy pillanatra sem megfeledkezni a fair play, a sportszerűség alapszabályáról: a másik nem megsemmisítendő ellenség, hanem meggyőzendő, esetleg legyőzendő ellenfél. Embertárs, honfitárs – még akkor is, ha bizonyos kérdésekben eltérően látjuk a világot. Nem véletlenül hangsúlyozta újévi köszöntésében Sólyom László köztársasági elnök, hogy „az embereknek elegük van abból, hogy a politikában ellenségképpel dolgoznak… Sokkal inkább távlatosan, az ország – és most már Európa – érdekeit szem előtt tartva kellene politizálni, és nem élet-halál kérdésként beállítani a választási győzelmet…”

Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy senki sem lehet közömbös ez iránt a küzdelem iránt, hiszen közös hazánk közös jövőjéről van szó. Ki-ki lelkiismerete szerint, kellően jól tájékozottan lépjen majd pályára, illetve szavazófülkébe, ha eljön a felelős választás ideje.

Fontos, hogy ne feledkezzünk meg rendszeresen könyörögni a történelem és az egyház Urához a közéletben és az egyházi gyülekezeti életben szolgálatra kész és képes vezetőkért.

Egyházunkban a 2006. év rendezvényének, ha úgy tetszik: az esztendő legnagyobb játékának ígérkezik az immár hatodik Szélrózsa országos evangélikus találkozó, amelynek ezúttal Szolnok ad otthont július 19-től 23-ig Tenyerembe véstelek bibliai mottóval.

Ha Isten engedi, és élünk, az ősz egy jelentős új rendezvényt kínál. Október 14-én Orosházára várjuk a jogilag most szerveződő Magyar Evangélikus Konferencia zászlóbontó találkozóját. Akkor – pár nappal a magyar nemzeti egység ragyogó példáját bizonyító ’56-os forradalom és szabadságharc fél évszázados ünnepe előtt – átélhetjük majd a magyar evangélikusság szétszórt családjának összetartozását.

Az esztendő feladataira és terveire gondolva legyen bátorítás számunkra az Útmutató évi vezérigéje, melyben Urunk így biztat: „Nem maradok el tőled, nem hagylak el.”

Gáncs Péter