Élő víz

Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. (Róm 8,14)

Vízkereszt ünnepe után az első héten az Útmutató reggeli igéi Istennek az ő gyermekeiben s Fiában megjelent dicsőségét hirdetik: „Dicsőség legyen az Úrnak örökké, gyönyörködjék az Úr alkotásaiban!” (Zsolt 104,31; LK) De nem mindenki az ő gyermeke! Az emberek csak azáltal válhatnak Isten gyermekeivé, ha hisznek az ő Fiában, és hagyják magukat vezettetni, „űzni” a Szentlélektől. Őket Isten – Krisztus érdeméért – örökbe fogadja, és felhatalmazza, hogy Lelke által így szólítsák meg: „Abbá, Atya!” (Róm 8,15) Urunk megkeresztelkedésénél a Szentháromság mindhárom személye jelen volt; galamb formájában szállt Jézusra Isten Lelke, és hang is hallatszott a mennyből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.” (Mt 3,17) Ő folyamatosan gyönyörködik gyermekeiben, ha azok értelmes istentiszteletként szánják oda a testüket és egész életüket „élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek” (Róm 12,1). Mit jelent ez? A saját kegyelmi ajándékokkal való okos szolgálatot a gyülekezetben. Az Úristen országa egyformán nyitva áll a zsidók és a pogányok előtt; aki hisz Jézusban, „az ő neve által bűnbocsánatot nyer. Míg ezeket a szavakat mondta Péter, leszállt a Szentlélek mindazokra, akik hallgatták az igét. (…) És [Péter] úgy rendelkezett, hogy keresztelkedjenek meg a Jézus Krisztus nevében.” (ApCsel 10,43–44.48) A honfoglalás előtt „fölkerekedett sátraiból a nép, hogy átkeljen a Jordánon. A papok vitték a szövetség ládáját a nép előtt.” (Józs 3,14) Megismétlődött a Vörös-tengeren száraz lábbal való átkelés csodája. Isten gyermekei életközösségének alapja a szeretet és az ismeret. Pál a következőt tanácsolja, feltárva Isten titkát: „Mivel tehát már elfogadtátok Krisztus Jézust, az Urat, éljetek is őbenne.” (Kol 2,6) Csak hit által lehetünk Isten országának a tagjaivá – de hogyan fogadjuk ezt az ajándékot? „…aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba.” (Mk 10,15) „Kell-e hát nekem ezek után a Krisztust keresgélnem vagy a mennyország után futkosnom? Ahány keresztyén gyermeket és felebarátot látok, az mind az én szerelmes Krisztusom képmása és szállása.” (Luther) Alázatos gyermeki szívvel mi is elnyerhetjük Urunk áldását, s ez ad erőt ahhoz, hogy az ő hűséges mai tanítványaiként megállhassunk az evangélium hirdetése miatt bekövetkező meghasonlások közepette is. Isten gyermekei már a puszta jelenlétükkel és életükkel is megosztják, döntésre kényszerítik az embereket – először a legszűkebb közösségben: „Mert mostantól fogva öten lesznek egy családban, akik meghasonlottak…” (Lk 12,52) Isten gyermekeinek a kiváltsága, hogy közvetlenül beszélgethetnek mennyei Atyjukkal: „Ti tehát így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy…” (Mt 6,9) A három „te” és a négy „mi” kérésünk az evangélium lényegét foglalja össze. Gyermekei imádják őt; a záró dicsőítés is állandó része napi imádságuknak: „Dicsőség itt és odafenn, / Néked, jó Istenünk! Ámen.” (EÉ 72,9) Úgy legyen!

Garai András