Evangélikusok

Istentől kapott különleges ajándék, ha van olyan ige, amely a mi választásunktól függetlenül az egész életünkre vonatkozóan meghatározó jelentőséggel bír. Ajándék, mert Isten eme szaván keresztül élhetjük át és tapasztalhatjuk meg az ő teljes életidőnket átfogó és benne minden apró vagy nagy eseményt a kezében tartó hatalmát. Az ajándék azonban nem egy alkalommal nehézséggel, küzdelemmel és próbatétellel jár együtt, mivel a nem választott, hanem kapott ige igazságát csak így tudjuk fel- és megismerni. Sokszor a mi szándékunktól és akaratunktól függetlenül hangzik az ige, és ezáltal tapasztaljuk meg Isten szavának életünket meghatározó igazságtartalmát.

Hegedűs Lajos lelkész testvérünknek is volt ilyen igéje: „…ő ezt mondta nekem: »Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.«” (2Kor 12,9) Ezt az életét meghatározó igét még édesapja, id. Hegedűs Lajos akkori vecsési lelkész választotta fiának, hogy a keresztség szentségében részesülve vezérfonal legyen a számára.

Lajos 1941. augusztus 29-én született a hét gyermeket vállaló lelkészcsaládban. A család próbáktól nem mentes életét jelzi, hogy a hét gyermek közül csak három érhette meg a felnőttkort. Konfirmációi áldó igéje is a kegyelem erejéről szólt. A kegyelem ereje erősítette a szülőket, hogy a fájdalmakat elviselve, a nehézségekkel megküzdve fel tudják nevelni gyermekeiket, biztosítva számukra a tanulás lehetőségét.

Az érettségi után Hegedűs Lajos – édesapja nyomdokát követve – a teológiára jelentkezett, melyet 1964-ben végzett el. Segédlelkészként a budapest-ferencvárosi és a tengelici gyülekezetben szolgált. Ez utóbbi gyülekezet lelkészéül választotta. Péterfia Máriával kötött házasságát Isten négy gyermekkel (Lajos, Zsolt, Attila és Tímea) ajándékozta meg.

A szívét megkörnyékező betegség gyengítette erejét, 1974-ben abba kellett hagynia a lelkészi szolgálatot, rendelkezési állományba került. Világi állásokat vállalt: volt fényképész, éjjeliőr, anyagbeszerző, végül – Veszprémbe kerülésük után – levéltáros lett. Felnőtt fejjel, négy gyermek felneveléséért érzett felelősséggel végezte az iskolát, hogy levéltárosi diplomát szerezzen. Testi erőtlenségében az erőt adó isteni kegyelem vezette és éltette.

Levéltárosi foglalkozása mellett – a lelkészvizsga másodszori letétele után – 1981-ben a veszprémi gyülekezet, illetve a Veszprémi Egyházmegye kisegítő lelkésze lett. Időközben cukorbetegség is gyötörte testét, mégis sok helyen végzett helyettesítő szolgálatot. Kiválóan tudott németül, ezért több alkalommal tartott német nyelvű istentiszteleteket. Az őt megerősítő és életben tartó isteni kegyelem erejét hirdette, és ugyanezzel az igével áldotta meg Attila fiát is, aki követte édesapját a lelkészi hivatásban.

A különböző súlyos betegségek miatt egyre nőtt testi erőtlensége; Hegedűs Lajos hosszú évekig lakáshoz és ágyhoz kötötten élt. A próbák és szenvedések között napról napra az igeolvasásban, imádságban és éneklésben tapasztalta meg a kapott ige valóságtartalmát: nem emberi erő és akarat, hanem Krisztus végtelen kegyelme tartotta meg őt és családját. Ez a kegyelem volt elég ahhoz, hogy megvívja a küzdelmeket, és az Úr akaratába belesimulva, csendes lélekkel távozzon az éltető kegyelem örök fényébe. Temetésén is ez az ige hangzott: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.”

Isó Zoltán