Élő víz

A törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által jelent meg. (Jn 1,17)

Vízkereszt ünnepe után a második héten az Útmutató reggeli igéi Mózes törvényéről és Jézus evangéliumáról tanítanak. Luther elévülhetetlen szótára szerint: „A törvény és az evangélium Isten ugyanazon igéjének két különböző alakja. A törvény tilt, parancsol, fenyeget, s célja nem az, hogy betöltsük – hogyan is tudnánk–, hanem hogy erőtlenségünkről meggyőzzön, és odakergessen a kegyelemhez. Az így összetört embert az evangélium: Isten bűnbocsátó kegyelméről szóló örömhír vigasztalja meg, s számára azután a törvény új értelmet nyer: most már Isten iránti hálából és engedelmességből igyekszik azt betölteni. Nem azért, hogy így érdemeket szerezzen, hanem hogy kegyelmes Atyját dicsőítse.” – „Az egész föld leborul előtted, Uram, és zengő énekkel áldja nevedet.” (Zsolt 66,4; LK) A kánai menyegzőn Jézus első jelként a hat kővederben lévő vizet borrá változtatta, „amikor elfogyott a bor”. Luther szerint ez azt jelenti, „hogy Jézus a törvény értelmét megédesítette”. „…a násznagy megízlelte a vizet, amely borrá lett” (Jn 2,3.9), és elismerően nyilatkozott róla. Jézus ezzel példát is adott számunkra: „…a testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyengédek… A szentekkel vállaljatok közösséget szükségeikben… Örüljetek az örülőkkel…” (Róm 12,10.13.15) Mózes így emlékezteti és inti népét: az Úr „kijelentette nektek szövetségét, amikor megparancsolta, hogy tartsátok meg a tíz igét, és felírta azokat két kőtáblára” (5Móz 4,13). Urunk így értelmezi a kalásztépés bűnét s a szombat törvényét: „A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért; tehát az Emberfia ura a szombatnak is.” (Mk 2,27) Jézus nem érvénytelenítette, hanem tökéletesen betöltötte Isten valamennyi törvényét, ezért az ő földi eljövetele óta „az Isten országának örömhírét hirdetik, és mindenki erőnek erejével törekszik feléje” (Lk 16,16). Te is?! Az első apostoli gyűlés ezt a határozatot hozta Mózes törvénye megtartásának kérdésében: „Mert a Szentlélek jónak látta, (…) hogy ne tegyünk több terhet rátok annál, ami föltétlenül szükséges…” (ApCsel 15,28) Jézus véleménye ez volt kortársai „hitéletéről”: „Nem Mózes adta-e nektek a törvényt? De közületek senki sem tartja meg a törvényt. Miért akartok engem megölni?” (Jn 7,19) Ezért ment titokban a lombsátorünnepre, amely arra emlékeztet, hogy Izrael népe sátrakban élt a pusztában az egyiptomi kivonulás után. Minket pedig arra figyelmeztet, hogy „nincsen itt maradandó városunk” (Zsid 13,14)! „A testvérei sem hittek benne.” „…némelyek azt mondták róla, hogy jó…” (Jn 7,5.12) De mi a mi véleményünk? „Mózes törvényt adott nekünk (…) örökségül.” Halála előtt Isten emberének ez volt a véleménye Uráról: „Mennyire szereti népét!” Rólunk elmondhatná-e: Uram, „lábaidhoz telepednek, befogadják beszédedet” (5Móz 33,3–4)?! „Áldjon meg téged az Isten / A Sionról kegyelmesen…” (EÉ 46,3)

Garai András