Egyházunk egy-két hete

Régóta esedékes találkozásra, tanácskozásra került sor január 11-én az evangélikus egyház országos irodájának tanácstermében. A testvéregyházak nem lelkészi vezetői – főgondnokok, felügyelők – jöttek össze testvéri eszmecserére. Református részről dr. Nagy Sándor – a zsinat világi elnöke –, továbbá Ábrám Tibor, Kuti Csaba és dr. Virágh Pál főgondnokok, evangélikus oldalról pedig Benczúr László és Szemerei Zoltán egyházkerületi felügyelők, Sztruhár András egyházkerületi másodfelügyelő, Hafenscher Károly országos irodaigazgató, valamint e sorok írója mint országos felügyelő voltak jelen.

Az együttlét bemutatkozással, az egymással való mélyebb ismerkedéssel vette kezdetét; szó esett kinek-kinek az egyházi gyökereiről, a jelenlevők hivatásáról, és számba vették a gyerekeket és az unokákat is. A közel négyórás együttléten ezután következett a közös hiten alapuló közös gondolkodás.

Természetes, hogy az elmúlt hónapok történései után részletesen megvitatták a közoktatási intézmények és valamennyire a szociális szféra finanszírozási gondjait. Ábrám Tibor, a miskolci Lévay József Református Gimnázium igazgatója tartalmas, szakszerű beszámolót tartott. Az eredetihez képest valamelyest javultak pozícióink, de számításaik arra mutatnak, hogy a tizenharmadik havi bér kifizetésére nem lesz fedezet – fejtette ki. Ismeretes, hogy az egyházi iskolák pedagógusai között az is nyugtalanságot keltett, hogy a jelenlegi költségvetési törvény szövegéből kikerült az a korábbi évek törvényeiben megfogalmazott passzus, mely garantálta az egyházi iskolák munkatársainak is a közalkalmazottakat megillető juttatásokat. Jogászi vélemény szerint ettől még érvényben van a korábbi paragrafus, az új törvény ezt nem helyezte hatályon kívül. Helyeslést váltott ki, hogy az evangélikus egyház elnöksége saját határozatában az egyházi törvények szellemében garantálta a pedagógusokat megillető juttatásokat. Ábrám Tibor elmondta, hogy az önkormányzati iskolák sem kapták meg eddig minden esetben a pedagógus-béremeléshez szükséges fedezetet. Véleménye szerint fontos, hogy az állammal való tárgyalásokat előzze meg a megfelelő szakértői előkészítés, egyeztetés, ne keveredjenek a szakmai és a politikai szempontok. A jó szakmai munka alapján kerülhet azután az egyházkormányzás megfelelő tárgyalási pozícióba.

Köszönettel vették a résztvevők Ábrám Tibor Buzdítás ünnep után címet viselő összegzését; ez többek között azon értékeket foglalta össze, melyeket az egyházi intézményrendszer közvetít. Jövőkép, értékrend, nemzettudat: ezekből adódik az a hozzáadott érték, amellyel az egyházi iskolák tanulói gazdagodnak.

Kuti Csaba a keresztény közéleti jelenlét fontosságát fejtette ki. Utalt arra, hogy a társadalomnak felelőssége van abban, hogy a 2007 és 2013 között az Európai Uniótól érkező jelentős összegek tisztességesen, ellenőrzött módon legyenek felhasználva. A protestáns egyházi vezetők ezért is látják lényegesnek, szeretnék munkálni a protestáns értelmiség markánsabb közéleti és médiamegjelenését, szerepvállalását.

Ebben az összefüggésben is foglalkoztak a tavaszi parlamenti választásokkal. Az egyházaknak jelentős lehet a mozgósító erejük. Fel kell hogy hívják a társadalom tagjait arra, hogy állampolgári, erkölcsi joguk és kötelességük a választáson való részvétel. Az egyház ezen nem léphet túl, nem támogathat politikai pártokat, de tagjai kifejezésre juttathatják politikai meggyőződésüket, kölcsönösen tiszteletben tartva egymás véleményét.

Üdvözölték a megbeszélés résztvevői Sólyom László köztársasági elnök újévi beszédének szellemiségét. Az egyházaknak – ahogy ez az elmúlt másfél évtizedben is történt – minden kormánnyal a jó kapcsolatokra kell törekedniük, ez azonban a kritika jogát is magába foglalja. Nagy Sándor fogalmazta meg a jelenlegi kormánnyal és parlamenttel kapcsolatos azon kritikát, hogy nemigen veszik figyelembe a népszámlálási adatokat, az egyházakhoz kötődő jelentős társadalmi csoportok igényeit. E téren is segíthet, ha az erőteljes pártpolitika mellett a közéletiség is nagyobb hangsúlyt kap a magyar társadalomban. Ehhez hozzájárulhatna egy protestáns értelmiségi szövetség megalakítása.

Benczúr László az egyházi építészet örömeiről és gondjairól, Szemerei Zoltán a gazdálkodási kérdések között főként az ingatlanrendezés hátralévő feladatairól tájékoztatott. Örvendetes a megnövekedett épületállomány, amely a visszakapott, a meglévő régi és az elmúlt másfél évtizedben létrehozott új épületekből áll össze, de ezek működtetéséhez és főként felújításához az egyházak nem rendelkeznek kellő forrásokkal – fejtette ki.

Felelős emberek egymást erősítő gondolkodása, testvéri, jó hangulat jellemezte a tanácskozást. Szóba került persze a mindennapi gyakorlat, az egyházkormányzásban a nem lelkészi elem érvényesülése. A főgondnokok, a felügyelők abban is egységesek voltak, hogy a hagyományos paritáselv alapján a lelkész, a püspök primus inter pares („első az egyenlők között”); minden intézményrendszerben a hivatásos elem – így az egyházban a teológusok, a lelkészek gárdája – a meghatározó.

A világi elem szép szolgálata a lelkészek, a püspökök testvéri segítése. Nem is a saját tevékenységük, mozgásterük okoz problémát a protestáns vezetőknek – ebben nincs hiányérzetük–, hanem a reformátori örökség általános érvényesülése. A ma és a holnap egészséges egyházi élete megkívánja a nem lelkészek, a gyülekezeti tagok, a gyülekezeti munkások fokozott aktivitását. Ezt az igényt is megfogalmazta a protestáns egyházi vezetők tanácskozása.

Frenkl Róbert