A hét témája

Az Evangélikus Élet 2005/30. számában adtuk hírül, hogy nemzeti Himnuszunk első emlékművének felállítására készül a megvalósítást támogató Pszüart, a Lélek Művészete Alapítvány. V. Majzik Mária Magyar Örökség díjas képzőművész alkotását eredetileg 2005. október 23-án szerették volna felavatni a Zsámbéki-medence kapujában, Budakeszi városában, ahol Erkel Ferenc élete egy részét töltötte.

Az emlékmű kilenc méter hosszú, négy méter magas, hét boltívből áll, és hatvannégy vármegyénk neve lesz feltüntetve rajta. Középső, félköríves falán helyezkedik el a Himnusz képzőművészeti alkotás. A hét boltívbe a tizenkilenc megye harangjai kerülnek; ünnepnapokon harangjáték segítségével csendülnek fel a Himnusz kezdő taktusai.

A Pszüart-alapítvány országos gyűjtést szervezett, hiszen az emlékmű mintegy húszmilliós költségét – mellette pedig a Himnuszhoz méltó tér kialakításához szükséges ugyancsak több millió forint előteremtését – egy város önkormányzata egyedül nem tudja felvállalni. A Himnusz-szobor szabadtéri oltárként fog állni.

Hogy áll az emlékmű ügye ma, sikerült-e összegyűjteni a szükséges pénzt? Eredményes volt-e a széles körű összefogás? Szolgálhatunk-e jó hírrel a magyar kultúra napján, azaz a Himnusz születésnapján a Himnusz-emlékművel kapcsolatban? Sárossy Krisztinától, az alapítvány kuratóriumának tagjától telefonon kértünk információt.

– Örömmel adom hírül, hogy a Himnusz-emlékmű ügyét a lakosság teljes mértékben támogatja, s a nemzeti imádságunkat kőbe, bronzba álmodó alkotást máris magukénak érzik az emberek. Az összeg jelentős része megvan, de még mintegy 10-15 millió forint hiányzik, hiszen a térkompozíció méltó környezetbe való helyezéséről is gondoskodni kell. Azt szeretnénk, hogy a park országos emlékhellyé, zarándokhellyé váljon majd. December elején került sor az alapkőletételre – a borongós, esős időben arra az egyetlen napra sütött ki a nap –, s az a reménységünk, hogy március 20. után leleplezhetjük az emlékművet. Bár nevezzük inkább műalkotásnak, kompozíciónak, hiszen V. Majzik Máriával együtt úgy gondoljuk: nem emlék a Himnusz, tárgyi megvalósulásában sem. Mindannyiunké, vallja a művésznő, s nem csak az ünnepnapokon a miénk nemzeti imádságunk.

A bronz öntése megkezdődött; a kőfaragás befejezése a jelen pillanatban még nem dátumozható, hiszen ez a munka erősen függ az időjárástól. Hadd említsem meg, hogy milyen sokan gyűltünk össze az alapkőletételre, és hadd fejezzem ki köszönetemet mindenkinek, aki kisebb-nagyobb összeggel támogatta a Himnusz-emlékmű-mozgalmat! Hálásak vagyunk az Evangélikus Életnek is, hogy közölte felhívásunkat!

Az alapítvány elnöke, dr. Hargitay András többszörös úszóvilágbajnok és Oszter Sándor színművész, az emlékmű egyik lelkes támogatója a magyar kultúra napja alkalmából éppen az ünnep előestéjén, egy jótékonysági rendezvény keretében is találkozik az „ügy” támogatóival. Ha van olyan közösség, gyülekezet, amelyik szívesen találkozna az alkotókkal, és támogatni szeretné a mozgalommá nőtt kezdeményezést, alapítványunk szívesen és örömmel áll rendelkezésre – fejezte be a tájékoztatást Sárossy Krisztina.

K. D.