A hét témája

A karácsonyi hóhullásban a két boríték összeragadva érkezett. Mintha tudták volna, hogy mennyire összetartoznak. A feladatuk is azonos: őrizni a múltat, feltárni a szépet, továbbadni az értéket. A 2005. esztendő legjelentősebb ünnepségéről, évfordulójáról számolnak be szóban, képben. Az egyik a történelem, a másik a művészet jelentőségéről szól, de mindkettőben a hit vezette az alkotót, a művek válogatóját. Az egyik borítékban a Tihanyi kalendárium 2006, a másikban a tavalyi Munkácsy-kiállítás képeiből válogatott levelezőlap-sorozat. Szórakoztatnak és tanítanak. Lapozgatásuk elgondolkoztat, és csodálatos légkört, nyugalmat teremt.

Az immár tizedik esztendeje, dr. Korzenszky Richárd perjel szerkesztésében megjelenő Tihanyi kalendárium 2006. évi kötetének a gerincét a kilencszázötven éves Tihanyi Bencés Apátság jubileumi ünnepsége adta. „Itt vagyunk, és emlékezünk” – mondta Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát ünnepi megnyitóbeszédében. „…Tihanyért hálát adva emlékezünk – folytatta –, hogy erőt merítsünk a holnapra.” Van mire emlékezni, hiszen „e szent hely egyszerre ölelte magához a magyarságot és az akkori keresztény Európát, fogta össze Keletet és Nyugatot, lett történelmi őrhellyé, hogy itt és innen az »idők jeleit figyelve« éljenek, és életükkel tanítsanak a szerzetesek”.

Az áldozatos, magas színvonalú kulturális munkát magára vállaló kis közösség 2005. évi, sokoldalú és gazdag munkájáról a jubileumi évben sajnos kevesebb szó esett. Szűkszavúbb lett a kötetben a szerkesztő kitűnő, Naplójegyzetek címet viselő írása is, mely a múló esztendők történéseit kíséri végig, s igazságkeresésével, hitelességével válik történelemmé.

Mint ahogy történelemmé vált az a többtucatnyi Munkácsy-alkotás is – tájkép, egyházi tárgyú festmény, portré –, amely képeslapsorozaton megörökítve teszi sokak számára láthatóvá, megismerhetővé legnagyobb magyar festőművészünk, Munkácsy Mihály műveit, s lett egy világraszóló hazai kiállítás nagyszerű utóhangja… Ez került ki a másik borítékból. Gyönyörű Munkácsy-képek, válogatás az Amerikai Munkácsy Alapítvány elnökének, Pákh Imrének a gyűjteményéből. Köztük olyan csodálatos életképek, mint amelyért Eötvös József, az 1867-ben megalakult magyar minisztérium közoktatási minisztere kiutalta az első képzőművészeti ösztöndíjat a fiatal Munkácsynak. A nagy pénzzel a festő Párizsba utazott, és elnyerte a világkiállítás aranyérmét. A sorozatban vannak olyan festmények – például a Golgota, a Krisztus Pilátus előtt –, melyeket Pákh Imre korábban is kölcsönadott a hazai földön való kiállításra, amikor kultúraszegény éveinkben nagy szükségünk volt az ilyen művekkel való találkozásra, amikor látásuk erőt adó lehetett.

A Magyar Nemzeti Galériában rendezett emlékezetes kiállítás méltó kísérője volt az a hatalmas Munkácsy-album, melyben Szemenkár Mátyás így szól az olvasóhoz: „Az album kiadójaként és szerkesztőjeként szeretném Önt egy rendkívüli »tárlatvezetésre« meghívni. Rendkívüli ez a tárlat, mert arra vállalkozik, ami eddig nem fordult elő a magyar művészeti könyvkiadás történetében. Munkácsy Mihály műveit mutatja be Önnek keletkezésük sorrendjében, megpróbálva a lehetetlent: összehozni a világon fellelhető műveket Párizstól New Yorkig, Washingtontól Moszkváig, Düsseldorftól Kolozsvárig…” A művészi képeslapsorozat – mint maga a Munkácsy-album is – egy áldozatot vállaló kiadó, a Szemimpex Kiadó értékmentő kezdeményezésének eredménye.

Adja Isten, hogy a jó példának sok követője legyen!

(A Munkácsy-képeslapok megrendelhetők: Szemimpex Kiadó, 1387 Budapest, Pf. 37.)

Schelken Pálma