EvÉlet - Lelki segély

„Hihetetlen dolog történt velem! A síkos úton elveszítettem az uralmat az autóm felett, és egy árokba csúsztam. Késő éjjel volt, senki sem járt azon a mellékúton, ahol a baleset történt. Nem tudtam kiszállni a kocsiból, mert beragadt az ajtó, a mobilom pedig lemerült. Fohászkodni kezdtem az Úrhoz, sírva kértem, hogy segítsen. Hirtelen a semmiből feltűnt egy férfi, és a segítségemre sietett. Végig velem volt, amíg kijöttek a mentők és a tűzoltók. Amikor meg akartam köszönni a jóságát, sehol sem találtam. Eltűnt. A férjem kinevetett, amikor azt mondtam neki, hogy egy angyal volt. Kérem, erősítsen meg abban a hitemben, hogy ez nem lehetetlen!”

Kedves Szilvia! Élvezettel és egyre fokozódó izgalommal olvastam levelét. Hát persze hogy nem lehetetlen, hogy valóságos angyali jelenlétet élt át! A Zsidókhoz írt levélben rábukkanhatunk a miértjére is: „Vajon ezek nem szolgáló lelkek-e mind, akik azokért küldettek szolgálatra, akik örökölni fogják az üdvösséget?” (Zsid 1,14) Ezért bizonyos vagyok abban, hogy ma is lehet találkozni angyalokkal. Emberek alakjában kereshetnek fel bennünket, és egy-egy szorongatott helyzetben segítenek. Erősíthetnek minket, amikor csüggedünk, amikor testi-lelki fáradtság gyötör. Utat mutathatnak, és természetfeletti módon léphetnek közbe életveszélyes helyzetekben, hogy megmentsenek bennünket. Isten rendeli ki őket a védelmünkre. Az Úr láthatatlan seregének harcosai ők. Nem imádkozunk hozzájuk, nem kérjük közbenjárásukat, de Istenhez kiálthatunk, hogy rendelje ki őket mellénk.

Luther doktor így könyörög esti imádságában: „Mert én magamat, testemet, lelkemet és mindenemet kezedbe ajánlom. Szent angyalod legyen velem, hogy a gonosz ellenség erőt ne vehessen rajtam. Ámen.” És nem véletlenül. Bizonyára gyakran megtapasztalta az égi látogatók áldásos jelenlétét viszontagságos életútján.

De nem csak a babonásnak nevezett középkorban hittek az angyalok létezésében. Egy amerikai írónő több mint ötven olyan történetet rendezett kötetbe, amelynek szereplői valóságosan megtapasztalták az angyalok segítségét. W. Anderson meglepődött azon, hogy korunkban a legkülönbözőbb élethelyzetekben milyen meglepően sok angyali jelenést tapasztalnak meg az emberek. És örömmel, meghatódottan beszélnek róluk – még akkor is, ha sokan kinevetik vagy esetleg paranoiásnak tartják őket ezért. Érdekes lenne a magyar lakosság körében is felmérést készíteni arról, hogy hisznek-e az angyalok létezésében, és átéltek-e már különféle találkozásokat Isten égi lényeivel.

Úgy hiszem, hogy a keresztény embernek semmiképpen nem szabad a mesék vagy a mondavilág tárgykörébe utalnia az angyalokat. A Szentírás több száz esetben beszél róluk. Ha csak az Újszövetséget tanulmányozzuk, feltűnhet számunkra, hogy az angyalok tevékenysége milyen gyakori volt Urunk földi élete során. Bejelentik születését (Lk 2); szolgálnak neki a pusztában (Mt 4); jelen vannak szenvedésének eseményeinél (Lk 22); bejelentik feltámadását (Mt 28), és elkísérik a mennybe (Jn 1,52). Természetesen az Apostolok cselekedetei, az apostoli levelek és a Jelenések könyve is tudósít az angyalok jelenlétéről és szolgálatáról (például ApCsel 12,6–11; 2Thessz 1,7; Jel 16).

Nyilvánvaló, hogy napjainkban mégis sokan szívesebben fogadják el az ufók létezését, mint az angyali követek világunkban való jelenlétét. Esetleg szkeptikusan vallják: „Csodák pedig nincsenek.” Hát csak a szerencse vagy a végzet, esetleg a természet igazolható törvényei befolyásolják életünket? Milyen félelmetes is volna… A vaksorstól vagy a gravitációtól hiába várnánk, hogy könyörüljön rajtunk!

Én hiszem, hogy Isten ma is beleavatkozhat természetfeletti módon az életünkbe – akkor és úgy, amikor és ahogyan ő akarja. Ezért aztán irigylésre méltó mindaz, amiről kedves levélíró testvérem beszámol. Akár testet öltött angyal, akár egy angyalszívű ember gondoskodását tapasztalhatta meg autóbalesetekor, abban egészen bizonyos lehet, hogy az Örökkévaló küldte oda!

Amikor Isten angyalairól gondolkodunk, nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy léteznek „bukott angyalok” is. A bűnbe esett angyalok (2 Pt 2,4) szöges ellentétben állnak Isten angyalaival (1Móz 28,12) jellemüket, tevékenységüket és végső sorsukat tekintve. Ezeket a gonosz lényeket az ördög angyalainak (Mt 25,41; Jel 12,9) nevezi a Szentírás. Ők a démonok. (Lényükről és céljaikról majd egy másik olvasói levélre válaszolva írok.)

Szilvia, soha ne veszítse el bizalmát az Úrban, és csodaváró lelkületét is őrizze meg! Mert „az Úr angyala őrt áll az istenfélők mellett, és megmenti őket” (Zsolt 34,8). Áldáskívánással gondol Önre:

Szőkéné Bakay Beatrix