Kultúrkörök

Ha megkérjük az „átlagembert”, hogy soroljon fel építőanyagokat, biztos, hogy nem feledkezik meg a betonról, a fáról, a tégláról. Megemlíti talán a vasat és más fémeket, a műanyagot, az üveget, a festékeket is. De vajon hányan lennének, akiknek eszükbe jutna a fény? A fény, amely anyag és varázslat, rezgés és csoda, tudományosan leírható, mégis a teremtett világ egyik legnagyszerűbb titka.

Elsőre talán meglepőnek tűnik, mégis azt állíthatjuk, hogy a finn templomok a betonon, téglán, faanyagon túl fényből is épülnek. Fényből, amely északon, az év jelentős részét homályban, sötétben élők számára az élet jele és jelképe. Fényből, amely keresztény látásunkban az Isten világosságának földi mása. Erről tanúskodik a Szakrális terek – Finn templomépítészet 1939–1995 címmel a Budapest Galériában nyílt kiállítás.

Jari Jetsonen fotóművész a kiállítás megnyitóján személyes indítékairól beszélt. Édesanyja súlyos betegsége idején a csendesség helyszínei voltak számára ezek a templomok. Akkor kezdte el fényképezni őket… Elmondta azt is, hogy a második világháború után hazájában mintegy kétszáz evangélikus templom épült. S mivel az egyház szinte szabad kezet adott az építészeknek, sőt pályázatok keretében választották ki a legmegfelelőbb terveket, a közelmúlt finn építészetének legjavát adják az evangélikus templomok.

A fényre hívta fel a figyelmet megnyitóbeszédében dr. Kaszás Károly építész, egyetemi tanár, amikor arról beszélt, hogy a külső megjelenésükben annyira különféle épületek egyetlen folyamat részei. Ugyanaz a gondolat fut át a tervező építőművészek agyán, és kap formát az asztalukon: megmutatni, használni az új dimenziót, a fényt. Micsoda tudás, építészeti eszköztár kell ahhoz, hogy a végtelenül egyszerű, díszítetlen szerkezetek, a csupaszon megjelenő anyagok között felragyogó fény ne csak megvilágítson, ne csak kiemeljen, hanem gondolatokat, filozófiát is közvetítsen! Ahogy a viliorei temetőkápolna vékonyka, remegő fénysávja üzen a földi lét mulandóságáról… Ahogy Alvar Aalto Három Kereszt-templomának oltárára esik a felkelő nap fénye… Mára a finnek „fényépítészete” szerte a világban hívekre és követőkre talált.

A kiállításon megismerhető templomok másik ismérve a teremtett világgal (benne az épített környezettel) szembeni alázat. A helsinki Sziklakápolna fölött a dombon zajlik az élet. A Pietilä testvérpár Kaleva-temploma a ritkás finn erdők hangulatát idézi, egy-egy finoman megformált oltártér mögött, az üvegfalon át pedig maga az erdő sejlik fel.

Az evangélikus templomok nem szakrális épületek a szó eredeti értelmében, hiszen – Kapi Béla püspök szavait idézve – „az evangélikus templom Istennek nem lakhelye, hanem műhelye”. Liturgikus tér tehát, amely időről időre telik meg szakrális tartalommal. Mégis, a kiállításon látható terek, az anyag és a fény önmagában való pompája vágyat ébreszt, és bizonnyal előkészíti a belépők lelkét a Szenttel való találkozásra.

A Finn Építészeti Múzeum által készített tárlaton Jari Jetsonen fotóművész fényképein kívül rajzok és makettek is láthatók. A kiállítás február 19-ig tekinthető meg, hétfő kivételével naponta 10-től 18 óráig; a kiállítóterem címe: Budapest V. kerület, Szabad sajtó út 5.

Zászkaliczky Zsuzsanna