Evangélikusok

A csurgói evangélikus gyülekezet 2006. január 12-én 13 órakor vett végső búcsút szeretett lelkészétől, Szekeres Elemértől az edvei temetőben.

Szekeres Elemér 1918. február 25-én született Edvén. Szülőfalujában az evangélikus elemi iskolába járt, majd 1929-től a soproni evangélikus gimnázium tanulója volt; 1937-ben tett érettségi vizsgát. Teológiai tanulmányait a Pécsi Tudományegyetem Sopronban működő Evangélikus Hittudományi Karán végezte 1937 és 1941 között. Sopronban szentelték lelkésszé 1940. június 15-én. Püspöke 1941 júliusától Gyékényesre helyezte segédlelkésznek. Innen költözött át Csurgóra 1942. március 23-án, ahol először mint segédlelkész, majd mint lelkész szolgált egészen 1994. augusztus 31-ig. Innen Celldömölkre költözött, de a teljes nyugdíjba vonulás előtt még egy éven át helyettes lelkészként ellátta az ecsenyi evangélikus gyülekezet gondozását. „Ennek végeztétől, 1995. július 31-től számítom nyugdíjas időmet” – áll egyik csurgói barátjának küldött levelében, melyben ő maga írta le életrajzát a tőle megszokott szerénységgel, összesen féloldalnyi terjedelemben. Visszaköltözött Celldömölkre; itt élte nyugodt nyugdíjas éveit, míg a megfáradt szolgát Ura 2006. január 4-én hazahívta.

Több mint fél évszázados csurgói szolgálatába sok minden belefért. Hihetetlen munkabírással kezdett neki az 1947-ben önállósult csurgói gyülekezet életének megszervezéséhez. A rendszeres hittan- és ifjúsági órákon kívül fiatal felnőttekből álló színjátszó kört alakított. Aktív, a gyülekezetért tenni akaró gyülekezeti tagokkal vette magát körül. Prédikációiban a reménység és a hűség hangja mellett a tiszta, csorbítatlan evangélium szólalt meg.

Szerették, de nem csak Csurgón, hiszen hosszú éveken, évtizedeken keresztül helyettesített a környező gyülekezetekben (Porrogszentkirály, Porrog, Porrogszentpál, Nagyatád, Somogyszob). Életét és minden tettét áthatotta a Pál apostol leveléből való ige: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.” (2Kor 12,9) Adja meg az Isten, hogy mi, mai utódok, lelkészek és gyülekezeti tagok is megértsük: elég az ő kegyelme, s nem baj, ha kicsinek és erőtlennek érezzük magunkat, mert van, aki erőt és reményt tud adni.

Kendeh Kirchknopf László