Evangélikusok

Aránylag ismeretlen költőről szeretnék szólni az alábbiakban. Zajzoni Rab István a Brassó melletti Zajzon községben látta meg a napvilágot 1832. február 2-án. Az evangélikus vallású ifjú rövid, de annál gazdagabb életpályát futott be.

Szegény sorsú földművelő családba született, ám szülei a falu törekvő emberei közé tartoztak. Apja közel három évtizeden át volt egyházi gondnok, s neki köszönheti Zajzon, hogy 1828-ban új iskola épült a településen. István az elemi iskola első négy osztályát szülőfalujában végezte kitűnő eredménnyel. Aztán apja beíratta a brassói Honterus szász gimnáziumba, ahol – a takarításért cserébe – ingyen lakhatott. Rövidesen elsajátította a német nyelvet, de közben a magyar klasszikusokat is olvasgatta.

Alig tizenhat éves, amikor kitör az 1848-as forradalom. Rögtön tevékenyen részt akar venni benne, de lelkesedését hamarosan lehűtik. Hat év múlva az érettségin kitűnő eredményt ér el. Ugyanezen év őszén beiratkozik a pesti egyetemre, hogy – példaképe, Kőrösi Csoma Sándor hatására – a történelmet és a keleti nyelveket tanulmányozhassa. Zajzoni Rab István is a magyarok őshazáját szerette volna felkutatni. Közben megromlott anyagi helyzete arra készteti, hogy elhagyja Pestet. Ekkor, 1855 júliusában indul el gyalog Bécsbe.

Némi hányattatás után jut csak álláshoz. A politikai életben bekövetkező változások Zajzonit újabb vándorlásra kényszerítik. Erdélyi körutazása után rendezi sajtó alá második, Kordalok című verskötetét. (Az első, a Magyarok kürtje 1857-ben jelent meg.) Ezzel meghódítja a közönséget. A kötet három kiadást ér meg. Az újabb, nem várt politikai események hatására hazatér szülőfalujába, hogy rendbe hozza tönkrement egészségét, és helyreállítsa anyagi helyzetét. De a magyar fővárosból kapott hírek hallatára 1859 decemberében újra felmegy Pestre. Részt vesz a zavargásokban, amiért még börtönbüntetést is szenved. Egyre súlyosbodó tüdőbaja arra kényszeríti, hogy ismét hazatérjen Zajzonba. A friss levegő hamar talpra állítja, így ismét Pestre megy. Ekkor rendezi sajtó alá harmadik verseskötetét, a Börtöndalokat.

Kiújuló tüdőbaja miatt 1862 márciusában újra visszatér Zajzonba. Gyalog vág neki az útnak; április közepe táján érkezik haza. De már hiábavaló minden: 1862. május 15-én a brassói kórházban mindössze harmincéves korában örök álomra hajtja fejét.

Brassóban temették el a magyar evangélikus sírkertbe. Több mint egy évszázad múltán, 1972 nyarán holttestének maradványait szülőfaluja temetőjében helyezték el. Sírját Kőrösi Csoma Sándor dardzsilingi sírkövéhez hasonló emlékmű díszíti ezzel a felirattal: „Nemzete s neve Rab vala / De szabad lelke és dala.”

Kis falu szülötteként, egy kis közösség szószólójaként hirdette e nép szabadságvágyát, jobb élet iránti vágyódását s a fennen lelkület reménykedő hitét, lelkesedését.

Salló László