Evangélikusok

Égtájoló címmel új, állandó rovatot indítunk lapunk mostani számában. Logója – a stilizált iránytűbe helyezett püspökkereszttel – arról hivatott árulkodni, hogy e rovat kifejezetten egyházkerületeink püspökei számára van fenntartva a 3. oldalon. Nem kiváltva, de gyakran helyettesítve a belső vezércikket.

Komoly sikerként kell elkönyvelnünk, hogy kedvező fogadtatásra talált az állandó „egyházkerületi rovat” beindítására vonatkozó szerkesztőségi javaslat, és egyházunk lelkészi vezetői vállalták a folyamatos és rendszeres publikálás kötelmét. Az igazság az, hogy öt esztendővel ezelőtt én inkább attól tartottam, hogy bizonyítottan kiváló tollú püspökeink „tele akarják majd írni a lapot”. Nos, akik fellapozzák az Evangélikus Élet utóbbi évfolyamait, azok kitalálhatják, hogy miért következett be ennek pont az ellenkezője. Oka alighanem az a jó magyar egyházi szokás, amelynek jegyében olykor merő formaságból is szeretjük elvárni a sokrétű munkájuk közepette eleve „rendesen leterhelt” püspökök megjelenését, szolgálatát a legkülönbözőbb rendű-rangú alkalmakon. Következésképp hetilapunk ugyan gyakran ír róluk, ám annál ritkábban olvashatunk írásokat tőlük. Mivel az utóbbi időben már előfizetőink közül is többen hiányolták a „püspökpublicisztikát”, szerkesztőségünk elérkezettnek látta az időt arra, hogy az állandó rovat tervének elfogadtatásával maga is szelíd pressziót gyakoroljon lelkészi vezetőinkre – természetesen nyitva hagyva előttük a publikálás egyéb lehetőségét is az Evangélikus Életben.

A sorozat nyitányaként D. Szebik Imre elnök-püspök egyházkerülete bemutatásának szentelte a rendelkezésére álló hasábokat. Alkalomadtán bizonyára sort kerít erre a másik három kerület püspöke is, jóllehet a megszabott terjedelem adta keretek között a témaválasztásban teljes a szabadságuk. Másik három püspököt említek, hiszen nem titkolt célunk, hogy evangélikus hetilapunkban „határokon átívelő egységként” jelenjék meg a magyar evangélikusság. Így az Északi Egyházkerület püspökének írása után – következő számunkban – keletre mutat majd az „iránytű”, hogy azután a nevében is déli, végül a nyugati evangélikus magyar egyházkerület püspökének írása következzék, és így tovább…

Az Égtájoló rovatcím azonban nem csupán egyházkerületeink nevére, illetőleg földrajzi elhelyezkedésére utal, hanem arra is, ami tartalmában vélhetően közös lesz valamennyi püspöki publicisztikában. Számunkra ugyanis a horizontális tájékozódásnál fontosabb a vertikális sík. És abban bizonyosak lehetünk, hogy püspökeink kiindulási, elsődleges „tájékozódási pontja” sem kerületük földrajzi fekvése. Nem észak, kelet, nyugat vagy dél, hanem Krisztus keresztje. Átvitt értelemben: az ég. Azt reméljük, hogy írásaik – szóljanak bár evangélikus életünk kis vagy nagy kérdéseiről – alapvetően mindig ebbe az irányba „tájolnak” bennünket is.

T. Pintér Károly főszerkesztő